A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - Mónus Imre: A hajdúböszörményi cigányság története
34 Azonkívül a szőlőskertekből különösen csemegeérés idején a hazatérő birtokosokat valósággal megostromolják, egészen a város aljáig követik és ha alamizsnát nem kapnak, sértő kifejezésekkel, szitokkal illetik, kiváltképpen a náluknál gyengébbeket, nőket, gyermekeket. Emiatt aztán asszonyoknak, gyermekeknek különösen a szürkület beállta után nem tanácsos a szőlőből csemegével hazafelé jönni. Igen fontos volna a város külső területén szétszórtan élő cigányoknak együvé telepítése rendőri szempontból is. Az együvé telepítés 9П által ugyanis sokkal könnyebb volna ellenőrzésük.” A kérelmet a közgyűlés elé terjesztették és érdemi határozat hozatal céljából Dobay Károly városi mérnök elnöklete alatt 9 tagú küldöttséget neveztek ki sürgős javaslattétel végett. Hajdú megyében 1923-ban újra járványos betegség lett a kiütéses tífusz. A járvány terjesztői a vándorló cigányok voltak. Ezért a vármegye alispánja a cigányok vándorlásának megfékezésére határozatot hozott, melyet megküldött minden település polgármesterének, hogy hatósági úton azt a rendőrséggel tartassa be. A határozat legfontosabb pontja az volt, hogy a cigányok írásos engedély nélkül lakóhelyüket nem hagyhatják el. Már márciusban a hajdúböszörményi cigányok között is észleltek tífuszos megbetegedést. Ez a városra fokozott feladatot rótt. Gondoskodni kellett a cigánytelepek fertőtlenítéséről gyakran, mert náluk a bűz és piszok elviselhetetlen volt, ami egyben a fertőzés melegágya is. így még szükségesebbé vált a korábbi kérés gyors megvalósítása, hogy a város keleti és északi részén lévő cigánytelepeket felszámolják, a Szekeres utca végén lévő cigánytelepre költöztessék őket. A képviselőtestület úgy gondolkodott, hogy az egy helyben lakó 300 főnyi cigányság fertőtlenítése, kezelése könnyebb lesz. 49 olyan cigányputrit írtak össze, melyben az élet elviselhetetlen és az áttelepítéssel járó lebontás csak jót tehet a benne lakó embereknek. A legtöbb esetben ilyen megjegyzés olvasható, hogy az épület lerombolandó. A kialakult helyzetről Dr. Losonczy Álmos Hajdú vármegye tisztifőorvosa az alispánnak a következőket írta: „Hajdúböszörmény rendezett tanácsú város sok esztendős unszolásomra végre kezd rátérni a cigányügy valamelyes megoldására, mert még előbb a város kelet, Mónus Imre: A hajdúböszörményi cigányság története 20 HBML.HbFl. V.B. 74/c. \26A 1943/1920.SZ.
