A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)

Tanulmányok - D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája a 19. század közepén

224

elszántogattak. Elbirtokoltak jogtalanul a más földterületéből. A határvonal kiigazításának igénye tehát jogos volt. Debrecennek pedig abban kell igazat adnunk, hogy a törvény által előírt felszólamlási idő lejárta után, a föld azé lett, aki azt művelés alá vette.

Valószínű, hogy az ügy elintézése korántsem volt „barátságos.” Az 1850-ben kelt iratok hangneméből érződik, hogy kissé nyög- ve-nyelősen jött létre az egyezség. Feltételezhető, hogy az abszolutizmus korának parancsuralmi rendszerétől való félelem tudta csak létrehozni az egyességet, visszaállítani a határvonalat.

Ebben a perpatvarban, a 20. század végi ember számára nem annyira az esemény fontossága vagy történelmet alakító vagy nem alakító szerepe az érdekes, hanem légióképpen az emberi gondolkodás, az önmegtartóztatás, illetve a mindent megpróbálás szándéka az igazi érték. Bizonyítják mind a szoboszlóiak, mind a debreceniek, hogy kimeríthetetlen volt az ügyvédi agyafúrtság, a jogászi csűrés, csavarás tárháza.

Szoboszló is, Debrecen is kipróbálhatta erejét e per során. Utólag értékelve az eseményeket, azt kell megállapítanunk, hogy az egész ügy elintézhető lett volna fehér asztal mellett is. Akkor, 1846. Júniusában! De nem ezt akarták a résztvevők! Ha nem úgy történt volna az ami történt, akkor most az igazgatás-, a gazdaság- és a jogtörténet egy érdekes eseményének megismerésével lennénk szegényebbek.

D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája...