A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája a 19. század közepén
felelő út a gyakorlatban sehol sem valósítható meg, hiszen a domborzati viszonyok minden egyes esetben mások és mások. Érthetetlen az is, - írják a debreceniek hogy ha Szoboszló városának baja volt az út folytonos változásával, barátságosabb lépés lett volna, ha észrevételeikkel felkeresik őket, ahelyett, hogy erőszakos terménypusztítással, az üt felszántásával szereztek érvényt vélt igazuknak. Most először foglalta írásba az egyik fél azt, ami, - ha bekövetkezik - valószínű, hogy semmiféle per nincs. Százötven évvel az események után sem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy mi volt a valós oka a szoboszlóiak előzmény nélküli, hirtelen cselekedetének. Egyszer ugyan megjegyezték, hogy ők már többször kérték Debrecentől az út visszaállítását és erre Debrecen még csak nem is válaszolt: de ez az indoklás soha többet az iratokban elő nem fordult. Pedig, ha valós állítás lett volna, akkor erre felépíthették volna az egész pert. A szoboszlói képviselők továbbra sem engedtek álláspontjukból, a debreceniek válasza pedig nem győzte meg őket semmiről. Makacsul ismételgették, hogy igenis határkérdésröl van szó; igenis a felkért bíróság nem illetékes az ügyben, mert két különböző törvényhatóság közt folyik a vita. „Az is igaz - írták a szoboszlóiak -, hogy azon két törvényhatóság: Ns Szabolcs Vármegye, a másik a Ns Hajdú Kerület, ugyan is az Elepi puszta Ns Szabolcs Vármegyében van, és így érdekében van Szabolcs Vármegyének; másfelől vágynak a mi telekután való örökös földeink, Városunk határa, melyet oltalmazni a Ns Hajdú Kerületnek kötelessége, és éppen ezen oknál fogva, egyik fél sem lehet bíró, hanem Nádori bíróságnak van hellye.” Hivatkoztak az 1790-1791-es 25. és 29. te.-re, amely külön jogokat biztosít a Hajdú Kerületnek.19 Igazuk bizonyítására benyújtottak egy jegyzőkönyvet, amely korábbi - határvitában hozott - bírósági ítéleteket tartalmazott, s amelyek ellen akkor Debrecennek nem volt észrevétele, - tehát most sem jogosult kifogásolni a szoboszlóiak álláspontját. Ebben az újabb beadványban egy érdekes mondat olvasható a szoboszlói álláspont igazolására: „hol erőszakoskodás nincs, ott visszahelyheztetést sem lehet követelni”. Vagyis a szoboszlóiak nem erőszakoskodtak, csak a birtokhatárig terjesztették ki tulajdonjogukat. A szoboszlóiak továbbra is vallották: „a két határ domb között egyenes vonalnak kell lenni; ezt nem szükség vitatni”. Jelezték azt is, 202 D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája... 19 Lipót császár és király 1790/91-es dekrétumában. ______________________________
