A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája a 19. század közepén
196 volt, ahol „ma is” van. „Ezen út határolta állandóul az Elepi pusztának a Debreczeniek, valamint a Szoboszlai határnak a Szoboszlaiak általi használatát, s mindenik fél olly elválasztó vonalnak tekintette azt, hogy sem a szoboszlaiak azon innét, sem a Debreczeniek azon túl sohasem terjeszkedtek. Megbizonyítja ezt maga a hely színe, mert az út két melléke el van gyepesedve, s porcsinnal benőve, ezenkívül azon juggalások mellyeket magok a Szoboszlaiak tettek földjeik végin, a szekerek becsapásai [behajtásai-ТВ] ellen az út mellett mostan is megtetszenek [látszanak-TB].”11 Mindannyian nagyon sok szoboszlói szekeres gazdát láttak a helyszínen dolgozni, de név szerint ezek közül egyet sem ismertek (vagy nem akartak ismerni!). Valamivel több információt csak a 4. tanú, Tarnóczi Ferenc tudott adni, aki a kérdéses napon Debrecenből néhány szarvasmarhát hajtott gazdájával ki a tanyára. El kellett menniök a kérdéses úton. „...látta, hogy sok ember van megterülve [szétszóródva - ТВ] a határ mentén, s vágják az úton belől a Debreczeniek életjét, s rakják szekerekre; azt elismerte a Tanú, hogy Szoboszlaiak voltak, de név szerint nem tud senkit megnevezni. Azt is tudja, hogy a Szoboszló városa szekere is ottan volt, s egy fiatal ember ült rajta, még megszólította a Tanút, biztatólag, hogy bocsássa a marhát szélyel, szabad most a vetésen is: mire a Tanú azt jegyezvén meg, hogy a Debreczeniek szántották, vetették azt, a mit levágatnak s gá- zoltatnak, - a fiatal ember azt felelte „ette volna meg a fene a mikor szántotta.” A jelentés megismerése és megtárgyalása után a debreceni tanács úgy határozott12, hogy a küldöttség e tárgyban tegye meg a szükséges, törvény kívánta intézkedéseket. Ez pedig az volt, hogy Debrecen város a Szabolcs megyei első alispánhoz, Kállay Menyhérthez fordult, s a visszahelyezési per megindítását kérte. Most először találkozunk a peranyagban a visszahelyezési per fogalmával. Ez azt jelentette, hogy ha valakinek a jogos tulajdonát váratlanul, erőszakkal elvette vagy megkisebbítette valaki, akkor az joggal kérhette a bíróságtól, hogy állíttassa vissza jogos tulajdonát. A birtokba történő visszahelyezés igényére épült a debreceniek által kezdeményezett per. Valószínű, hogy Debrecen vezetése tudatában volt annak, hogy a föld elbitorlása történt valójában a hosszú, D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája... 11 Takács József 40 éves majoros [tanyás] gazda vallomása alapján. 12 1846. augusztus 27-én. _____________________________________
