A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája a 19. század közepén
192 A magyar joggyakorlatban a középkortól kezdve szokás volt, hogy a határdombok közötti egyenes vonal jelentse az elvi határt, de elfogadott és elismert gyakorlat volt, hogy azt tartották határvonalnak, ahol az út ment. A Hajdúszoboszló és Debrecen vitáját képező iratok sok hiva- talt megjártak. Még hosszas tanulmányozásuk után sem lehetett könnyen eldönteni, hogy mi volt az egész vita alapja, kiindulópontja. Hogy kinek, s milyen mértékben volt igaza e birtokperben - éppen a lényeg megkerülése miatt - azt a 19. században is elég nehéz lehetett megítélni. A Petőfi által is megénekelt csodás Alföldön, bármilyen sík vidék is, mégis találunk fél-, egy méternyi eltéréseket, egyenetlenségeket, s ez - különösen esős időben - komoly következményekkel járhat. A laposabb részen például megáll az esővíz, nagyobb sár keletkezik, amelybe könnyebben beragad a szekér, az igavonó állat, lehetetlenné válik a termés betakarítása, stb. A magasabb részeken mindez kevesebbszer fordult elő. Baj csak akkor keletkezett, amikor ez a szintkülönbség két birtok határán alakult ki. A korábban kijelölt út - kerülgetvén a sáros részeket - hol erre, hol arra elkanyarodott. Ez pedig nem tetszett a szoboszlai birtokosoknak, és emiatt keletkezett az 5 évig tartó pereskedés.2 * 4 Az 1. sz. mellékleten bemutatott és helyszíni felmérésen alapuló térkép jól mutatja az „elbitorlott” terület nagyságát.5 A 19. sz. közepén Magyarországon a lánccal kimért földmérés még szokásban volt, bár már több évtizede megjelentek a geodéták, a földmérők, akik műszereik segítségével igyekeztek pontos(abb) kijelölést végezni. Pontos és hiteles földmérésről azonban csak a méterD. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája... 2 Az üggyel kapcsolatos iratok megtalálhatóak a Magyar Országos Levéltárban (MOL - D 80. Uray Bálint kerületi biztos iratai), a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Levéltárában (HBmL IV. A.1021 /V/f 101. doboz; IV.B. 1109/a, Tanácsülé- si jegyzőkönyvek, 4. kötet) és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltárában (SzSzBmL IV. A. 1. 47. csomó 384. darab 1847.). Az egyes iratok kapcsán hivatkozunk majd fellelési helyükre. 1 Fontosnak tartom e helyen is megköszönni dr Varga János ny. levéltári főigazgatónak, akadémikusnak a dolgozat elkészítéséhez nyújtott szakmai segítségét. 4 Az iratok jelentős része az Uray Bálinthoz címzett és 1850. áprilisában kelt Debreceni Tanács beadványában, másolatban maradt fenn. (MOL - D 80. 24. csomó) s A térképvázlat fennmaradt a SzSzBmL IV. A. 1.47. csomó, 384. darabjában. ______
