A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - Gazdag István: A Debreceni Nemzetőrség története
176 ményei alakították ki ezt a különleges helyzetet, hogy a vármegyék és a városok szinte külön-külön háborút is vívtak az őket fenyegető nációkkal szemben. Az október 9-i közgyűlés változatlanul a harcra való készülés jegyében zajlott le. A város főkapitánya, Csapó János bejelentette, hogy a város asszonyai és leányai a nemzetőrök zászlajának elkészítésére 600 frt-ot gyűjtöttek „...melyet most, a sürgetőbb szükség úgy kívánván, az önkéntes nemzetőrök költségei fedezésére ajánlottak; ugyenezen gyűlésen jelentetett, hogy a lovas csapat társzekerébe képviselő Szabó Mihály és Szentpéteri János urak egy-egy lovat ajánlottak; a szíjgyártó céh pedig az ezen társzekerekhez szükséges szíjgyártó műveket ingyen készítteti el.” Másnap, október 10-én elindult az aradi táborba a lovas őrsereg második százada Kézy László őrnagy vezetésével. A nemzetőrség elszántságát a harcra bizonyítja, hogy az "... ösz- szes őrseregünk el van határozva a bármely oldalról fenyegető ellennel farkasszemet nézni. Városunk magyar fajú népe egy kissé indolens, nem ismeri a roppant erőt, melyet kifejthet, csak akarnia kell, de ha egyszer a vész sürgeti, s ha síkra szállott nem fogja az ellennek hátát mutogatni.” Október 12-én megérkezett az aradi tábor parancsnokának, Máriássy őrnagynak a levele, melyben tudatta a képviselőtestülettel, hogy a debreceni nemzetőrök akkor érkeztek a városba, amikor az osztrákok a várból ágyútüz alatt tartották a várost, a debreceniek bátran viselkedtek, az őrnagy szerint „büszke lehet városuk fiaikra”. Az őrnagy levelét befejezve, további segítséget kért - erre a közgyűlés résztvevői egybehangzóan kiáltották „... menjünk többen, ha kell mindnyájan is, ne hagyjuk barátainkat, testvéreinket veszni.” Elhatáто rozták, hogy újabb 4-500 fős csapatot indítanak Aradra. A lelkesedést és az elszántságot valamelyest csökkentette az a hír, hogy a tiszántúli kerületből mindössze a békési és szatmári nemzetőrök érkez- ték meg a táborba. Október 16-án Máriássy őrnagy futár útján kért sürgős segítséget. A nemzetőrség kijelölt századai néhány nap alatt felkészültek és 19-én a debreceni nemzetőrség 1. és 11. gyalogos és a 2. lovas százada elindult az aradi táborba. Ezzel mintegy 1200 debreceni polgár fegyverrel kezében harcolt az ellenség ellen. „A síró nők és gyermekek ezrei kísérték ki a ma induló lelkes csapatot a város széléig... elől vezérlőként nemzetőri ruhában, palástosan és kardosán, papi kalapja mellett vérszínü lobogóval lovagolt egyházunk egyik 38 38 Uo. 1848. október 11. Gazdag István: A Debreceni Nemzetőrség története
