A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - Bényei Miklós: A függetlenség napja: 1849. április 14.
149 be. Útközben érte utol az április 10-ei váci győzelem híre, amely ugyancsak ösztönzőleg hatott rá.28 Április 12-én estefelé érkezett vissza az ideiglenes fővárosba.29 És ettől kezdve rendkívül felgyorsultak az események. Kossuth rögtön összehívta a honvédelmi bizottmányt és ismertette indítványát a trónfosztásra és az ország függetlenségének azonnali kinyilvánítására, valamint egy miniszteriális kormány alakítására és az országgyűlés eloszlatására. Közvetlen forrás nem maradt fenn, ám a visszaemlékezések arra engednek következtetni, hogy a testület zöme nem volt elragadtatva az ötlettől. Többen másnap reggelre akarták halasztani az érdemi tárgyalást. A késő estig zajló vitában végül is nem született megállapodás.30 Miután nem érezte maga mögött társai támogatását, Kossuth a továbbiakban egyszerűen kikerülte a honvédelmi bizottmányt. Április 13-án reggelre nem a kormányzó testületet, hanem a parlament két házát hivatta össze ún. zárt (vagy titkos) ülésre. Erre a népképviseleti országgyűlés Debrecenben is változatlanul érvényes házszabályai, közelebbről a 29. pont szerint joga volt: „A ház a ministerek, elnök vagy tíz tag kívánatára bizottmányi magán-üléssé változik át...” (A korabeli szóhasználatban e nehézkes kifejezést helyettesítették a „zárt” vagy „titkos” jelzővel.)31 A kormányelnök tehát ezzel a lehetőHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV kimondását és a Habsburg-ház trónfosztását jelenti; ennek valószínű alapja Vukovics Sebő egy elejtett megjegyzése (i.m. 56.p.), de ennek más visszaemlékezések ellentmondanak. 28 Horváth M. i.m. 490.p. - Április 10-én indult el Gödöllőről: KLÖM 14.köt. 855.p. 29 Hunfalvy P. i.m. 243.p. - Az OHB ülése előtt még aláírt egy közleményt a váci győzelemről és levelet diktált Bemnek: KLÖM 14.köt. 865-868.p. 30 Legrészletesebben Duschek Ferenc visszaemlékezése nyomán: Steier L. i.m. 201- 202.p. - Hasonlóan vélekedik Varga Z. i.m. 446.p., Beér J.-Csizmadia A. i.m. 87.p., Hermann R., 1996. 306.p. - Mások eltérően értelmezik a memoárok közléseit: többen úgy gondolják, hogy az OHB leszavazta a tervet, vagyis a többség elutasította azt: Varga J. i.m. 538., Várady G. i.m. 224.p., Dankó Imre: A Függetlenségi Nyilatkozat és a Nagytemplom. = D.I.: „Követeink ülnek már a nagy templomban.” 150 éves a Függetlenségi Nyilatkozat. Debrecen, 1999. 16-17.p.; Spira György teljes elutasításról beszél: Spira, 1959. 481-482.p., Spira, 1979. 373.p., ugyanígy A magyarok krónikája. (Összeáll., szerk. Glatz Ferenc.) Bp., 1995. 408.p.; Révész Imre szerint végsőkig menő ellenállás nem volt (i.m. 425-426.p.); Gergely András pedig feltételezi, hogy Kossuth érvelése meggyőzte a bizottmány többségét (i.m. 280.p.). 31 A képviselőház rendszabályai, 1848. július 18. = Beér, 1954. 124-132.p. (az idézett pont: 127.p.). Vő. Beér J.-Csizmadia A. i.m. 87.p.; Beér, 1954. 523.p.; Csizma- dia Andor: Az 1848-49. évi népképviseleti országgyűlés zárt ülései. = Tanulmányok
