A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)

Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Beőthy Ödön politikai pályafutása

по

Szendiné Orvos Erzsébet: Beöthy Ödön politikai pályafutása 1830-1848

Beöthy népszerűsége olyan nagy volt, hogy már 1835-ben elhatározta a megye, hogy lefesteti életnagyságú képét, és kifüggeszti a nagyteremben.19 Érdemei elismeréseként - illetve a főispáni helytartó befolyásának ellensúlyozására - 1841. máj. 10.-én alispánná választották. Rövid ideig tartó alispánsága a vármegyei közigazgatás új korszaka kezdődött. Alispánsága a megyei önkormányzat volt. A köz- igazgatást élénkké és jótékonnyá tette, a törvénykezést gyorssá és részrehajthatatlanná.20 Mindenre kiterjesztette figyelmét. Ő volt, aki meghonosította az alispáni jelentéseket nemcsak a vármegyében, de az egész országban. Fejlesztette a községi életet, előmozdította az anyagi jólétet: egy ínséges év után takarmányraktárakat állított fel, burgonya- és fatenyésztésre buzdította a népet. Megkívánta, hogy mindebben az egyházi és községi elöljárók adjanak példát. Minden módon igyekezett állásuk fontosságának öntudatára ébreszteni a községek elöljáróit, fejleszteni a községi életet. Az adókat pontosan beszedette, de alkalmas időben, mikor megnyíltak az adózók keresetforrásai. Egy hibát viszont elkövetett, amit utóbb fegyverül használtak fel ellene. Az 1836. XI. te. adó alá vetette a jobbágy telki nemességet. E törvénynek azonban nem volt foganatja. Sőt, akik közelebb ültek a megye kormányszékén, azon „kiváltságsértő törvény” eltörlésével biztatták a szegény köznemességet, hogy biztosítsák részükre szavazatukat. Beöthy elrendelte a törvény végrehajtását. Ez által fegyvert adott ellenfelei kezébe. A súrlódás csakhamar bekövetkezett a megye és az új főispáni helyettes között. Meghalt ugyanis a megyei főorvos, s a főispáni helyettes magának követelte az új főorvos kinevezését. A megye viszont szabad választást sürgetett.22 A helyzet elmérgesedett, s 1842. márc. 5.-én - mikor a főispáni helytartó által - a bizalomnyilvánításra becsődített vidéki nemesség „nem adózunk” kiáltásokkal fogadta Beőthyt, s nem hagyta szóhoz jutni, Nagy József vármegyei táblabíró nagyhatású beszédet mondott, s éltette a vármegye alispánját, ennek hatására szavazták meg a közadózás elvét. (Beöthy csak így vállalta el a követséget az 1843-44-es pozsonyi országgyűlésre.

19 HBML.IV.A. 1/a 143.k. 2510.sz.

20 Csengery Antal: Tanulmányok. II. 36.p.

21 Horváth : Huszonöt év. II.k. 198.p.

22 Ld. Csengery Antal : Jellemrajzok. Bp. 1898. 34-35.p.