A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)

Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Beőthy Ödön politikai pályafutása

103 A középbirtokos nemesség egy része nem talált reális megol­dást helyzetére, s közönyösen visszahúzódott még meglévő birtokának a feudális intézmények által még fedezett védelmébe: Alig gondol­kodnak ezek az emberek, s ha igen, akkor is csak magukra gondol­nak... a parasztról teljesen megfeledkeztek, semmiség a szemükben... elborzaszt és felháborít igazságtalan vakságuk, gőgjük és elbizako­dottságuk... ”4. írta Széchenyi István naplójába bihari katonáskodása idején a bihari köznemesi mentalitásról. A nemesek másik csoportja ( Sughók, Sánthák, Hodossyak, Papszászok) a gazdálkodás konszolidá­cióját a rendszeren belül szerették volna végrehajtani hagyományos módon, vagy új utakat keresve, s ezért politikai értelemben konzerva­tívoknak tekinthetők. A liberális nemesek viszont készek voltak aktívan is harcba szállni. A polgárosodás irányába utat keresők közé tartozott Wesselé­nyi, Bezerédy, Lónyai, Somssich és nem utolsó sorban Beöthy Ödön, akiről dolgozatomban írni kívánok. Mielőtt áttérnénk Beöthy Ödön reformkori tevékenységére, vizsgáljuk meg hogyan alakult az udvar és a vármegyék kapcsolata a XIX. sz. első két évtizedében! Köztudomású, hogy 1812 óta az udvar nem hívta össze az or­szággyűlést, hiszen a forradalmi veszély elmúlt, a pénzt és az újonco­kat rendeleti úton is megkapta. A vármegyékkel nem törődött. A ha­zatért követek ezért a vármegyei közgyűlésen szervezték ezután az országgyűlésen megkezdett ellenállást. így lett a vármegye a későbbi reform-munkálatok előkészítő iskolája. Az 1812 és 1825. közötti évek csak látszólag voltak csendes, politika-mentes évek. Az udvar rende­letéinek végrehajtását a megyék jó része nem szorgalmazta, ezért az udvar célja gyakorlatban nem járt sikerrel. Biztosabb eredményt lát­szott ígérni a megyei döntések bázisának maximális kiterjesztését el­rendelő 1819. évi uralkodói döntés. E szerint a megyékben a tisztújí­tások a jövőben ne közfelkiáltással, hanem a megjelent nemesség egyenkénti leszavaztatásával történjék. Ezzel kiszélesítette a megyei politizálás bázisát és intézményesítette a korábban is meglévő korrup­ciós alkalmakat. A megkezdődő tisztújításokon a pártok a távoli fal­vakból most csoportosan érkező szegény sorsú nemes szavazók meg­Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV 4 Széchenyi István: Napló. Bp. 1978. 187-188.p.

Next

/
Thumbnails
Contents