A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Beőthy Ödön politikai pályafutása
103 A középbirtokos nemesség egy része nem talált reális megoldást helyzetére, s közönyösen visszahúzódott még meglévő birtokának a feudális intézmények által még fedezett védelmébe: Alig gondolkodnak ezek az emberek, s ha igen, akkor is csak magukra gondolnak... a parasztról teljesen megfeledkeztek, semmiség a szemükben... elborzaszt és felháborít igazságtalan vakságuk, gőgjük és elbizakodottságuk... ”4. írta Széchenyi István naplójába bihari katonáskodása idején a bihari köznemesi mentalitásról. A nemesek másik csoportja ( Sughók, Sánthák, Hodossyak, Papszászok) a gazdálkodás konszolidációját a rendszeren belül szerették volna végrehajtani hagyományos módon, vagy új utakat keresve, s ezért politikai értelemben konzervatívoknak tekinthetők. A liberális nemesek viszont készek voltak aktívan is harcba szállni. A polgárosodás irányába utat keresők közé tartozott Wesselényi, Bezerédy, Lónyai, Somssich és nem utolsó sorban Beöthy Ödön, akiről dolgozatomban írni kívánok. Mielőtt áttérnénk Beöthy Ödön reformkori tevékenységére, vizsgáljuk meg hogyan alakult az udvar és a vármegyék kapcsolata a XIX. sz. első két évtizedében! Köztudomású, hogy 1812 óta az udvar nem hívta össze az országgyűlést, hiszen a forradalmi veszély elmúlt, a pénzt és az újoncokat rendeleti úton is megkapta. A vármegyékkel nem törődött. A hazatért követek ezért a vármegyei közgyűlésen szervezték ezután az országgyűlésen megkezdett ellenállást. így lett a vármegye a későbbi reform-munkálatok előkészítő iskolája. Az 1812 és 1825. közötti évek csak látszólag voltak csendes, politika-mentes évek. Az udvar rendeletéinek végrehajtását a megyék jó része nem szorgalmazta, ezért az udvar célja gyakorlatban nem járt sikerrel. Biztosabb eredményt látszott ígérni a megyei döntések bázisának maximális kiterjesztését elrendelő 1819. évi uralkodói döntés. E szerint a megyékben a tisztújítások a jövőben ne közfelkiáltással, hanem a megjelent nemesség egyenkénti leszavaztatásával történjék. Ezzel kiszélesítette a megyei politizálás bázisát és intézményesítette a korábban is meglévő korrupciós alkalmakat. A megkezdődő tisztújításokon a pártok a távoli falvakból most csoportosan érkező szegény sorsú nemes szavazók megHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV 4 Széchenyi István: Napló. Bp. 1978. 187-188.p.
