A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - M. Antalóczy Ildikó: A blaszfémia és más vallásellenes bűncselekmények Debrecenben a XVIII. század közepén
65 A nők büntetései között 4 esetben csak szabadságvesztést és böjtöt találunk, amit részeges káromkodók kaptak. Mértéke 1 héttől 3 hétig terjedt, az egyikhez még kitiltás is járult. A jegyzőkönyvi adatok hiányossága ellenére azt feltételezzük, hogy ezek az asszonyok polgárok feleségei vagy özvegyei lehettek, mint ahogy 2 esetben a “ civis felesége ” bejegyzés utal is erre. A nők között számarányukhoz képest feltűnően sok a városból kitiltott, visszaszökött személyek száma. A városból való kitiltást, súlyosabb esetben hóhér általi kiveretést az általunk vizsgált parázna- sággal, szajhálkodással (a jegyzőkönyvek ez utóbbiakat is paráználko- dóknak nevezik) összekapcsolt rossz erkölcsű, gyakran részegeskedő káromkodók kaptak. A "menjen vissza ahonnan jött"-féle bejegyzések eleve utalnak arra, hogy a kiutasítottak nagy többsége nem debreceni, vagy nem régóta lakik a városban, bár konkrétan csak 15 női vádlott lakhelyét tudjuk: Sziget, Micske (2), Beregszász, Jánd, Őri, Dorog, Karcagújszállás, Kászony, Túrkeve, Kőrös, Cégény, Bagos, Hadház, Püspöki. A többiek valószínűleg debreceniek, mivel a debreceni illetőséget külön, sehol máshol sem jelzik. A büntetésekkel kapcsolatban megfigyelhető volt, hogy a tagadó nők jó részére “szelíd tortúrát” rendeltek, ami valójában nem a klasszikus tortúra valamely fokozatáig való eljutást jelentette, hanem csupán azt, hogy korbácsütésekkel kényszerítették a vádlottat a beismerésre. Ilyen vallatások fordultak elő pl. káromkodó paráználkodóknál (minimum 30-36 korbács és kitiltás várományosainál), a temetőbeli paráználkodással vádoltaknál. A vallatást-veretést a szívós nők gyakran kiállták, s így a vád alól felmentették őket, "büntetés nélkül" távozhattak gyakran azonnal ki a városból. A hosszú fogva tartás vallomásra is bírhatta a vádlottat. A megítélt börtönbüntetésbe rendszerint beleszámították azt az időt, amit a vádlott már letöltött. A bűncselekmény elkövetése, a befogás és a tárgyalás időpontja közt a debreceni bíróságnál általában viszonylag rövid idő telt el. A legtöbb esetben még egy hét sem volt az előzetes fogva tartás, hiszen a bíróság szombatonként rendszeresen tárgyalta a büntetőügyeket. Megesett, hogy a vádlott büntetése az eddig letöltött arestom lett. A debreceni jegyzőknek nem volt szokásuk a vádlottak részletes adatfelvétele, így a nők társadalmi hovatartozását illetően kevés adatunk van. Eszerint a nők között 4 szolgálólányról, egy koldusasz- szonyról, egy bábáról tudunk, valamint a már említett városi polgárok feleségének, özvegyeinek tartott személyekről. A jegyzőkönyvi adaHajdú-В ihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV
