A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Nagy Sándor: Kínvallatás a hajdúvárosok és a hajdúkerületi törvényszék előtt indított bűnügyekben
48 Nagy Sándor: Kínvallatás a hajdúvárosok és a ... Az 1791. évi 42. te. a „kínzó vallatásokat” azzal az indokolással tiltotta meg, hogy „az igazság kikútatására alkalmas és megfelelő eszközt nem nyújtanak”. Ezt az álláspontot támasztja alá a hajdúkerületi törvényszék által 1757-1776-ig a 15 vádlott ellen - ide számítva a kalodába zárt 3 személyt is - elrendelt tortúra eredménye. A tortúra eszközeinek felmutatása után 2 személy azonnal beismerő vallomást tett, így a közbenszóló ítélet végrehajtására nem került sor. A végrehajtás során 3 fő teljesen, 1 fő részben ismerte be a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, 9 fő pedig tagadott, beleértve a már említett Adámnét és Toronnayt is, akik a kalodában tett beismerő vallomásukat a törvényszék előtt visszavonták. Pálcázást 1757- 1780-ig 27 vádlott ellen rendelt el a törvényszék. Ennek hatása alatt 3 fő teljes, 1 fő részben tett beismerő vallomást, 2 fővel szemben az eredmény nem állapítható meg, 21 fő viszont a pál- cázás alatt is tagadott. A kínvallatás eltörlését indokolta az is, hogy az ennek hatása alatt tett beismerő vallomást a bíróságok minden esetben döntő bizonyítéknak tekintették, még akkor is, ha az a józan ésszel ellentétben állott. Erre a hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlatában is van példa. A már említett Botos János és Zudor Bálintné paráznasági ügyében Zudorné elismerte a cselekmény elkövetését, Botos viszont 50 pálca alatt is tagadta, ezért a törvényszék Botost felmentette a vád alól. Zudornét viszont beismerése alapján 30 korbácscsapásra ítélte. Arra nem gondoltak a törvényszék tagjai, hogy a vád tárgyává tett cselekményt csak együttesen lehetett elkövetni s ha az egyik féllel szemben nincs bizonyítva, a másik felet sem lehet elítélni. IV. Törvénybe ütköző vallatások a büntetőeljárás nyomozati szakában 1797-1871 Az 1790/91. évi országgyűlés a közpolitikái és bírósági ügyek rendszeres kidolgozására kilenc bizottságot rendeltek ki azzal, hogy kidolgozott javaslataikat terjesszék a legközelebbi, 1792. évben ösz- szehívandó országgyűlés elé. Az egyik ilyen bizottság az országbíró elnöklete alatt, a 20 tagból álló jogügyi bizottság volt s rájuk várt - többek között - a büntetőtörvény tervezetének elkészítése is. Ugyané-
