A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Forrásközlések - Radics Kálmán: A debreceni városháza négyszázéves története
314 Radies Kálmán: A debreceni városháza négyszázéves története. Néhai dr. Rotschneck V. Emil az Aranyegyszarvú patikának 1772-ből való legelső berendezésének egy részét 1905-ben, az akkor keletkezett városi múzeumnak ajándékozta, címeres, évszámos két faragott kővel együtt. Ezek most a Déri-múzeumnak ecélra épült fülkéje falában vannak beépítve. Különösen érdekes, komoly figyelmet érdemel a nagyobbik szemöldökkő, amelyet Rotschneck úr, mint a régi patikaház tartozékát mentette meg az elkallódástól. E kőnek tagolása, a vele együtt kifaragott címerpajzs alakja majdnem olyan, amilyen rámát és címert az 1839-ben elbontott városháza homlokzat-rajzán látunk. Sőt, ami legmeglepőbb, rokontartalmú a rajta olvasható felírás is: BENEDICAT DOMINVS INTRO ITVM ET EXITVM TVVM és ugyanazon évszámot viseli, t. i. 1582-őt. Csak a pajzs monogrammja nem T S, vagy S T, hanem a Z, vagy N, R, G és J, vagy I betűknek összefonódása. Különféle találgatásra ad alkalmat ez a szemöldökkő. Talán eredetileg is debreceni házhoz készült. De lehetséges az is, hogy Zeininger patikárius Pozsonyból, vagy Nikolsburgból szülővárosabeli ősi családi házáról hozta el Debrecenbe. (Lásd a IV. képet.) A Kaffka-ház is, 1856 után gazdát cserélt. A hentes céh, vagy sertésvágó társulat tulajdonába került. Kiegészítő része volt ennek a régi Cegléd ucca 5. sz., vagyis újabban Degenfeld tér 1. sz. saroktelek is, amelyen a hentesek még meglévő húsmérő színjüket 1871-ben építhették.110 A húsvágó-székek, még inkább pedig a Degenfeldtér délkeleti sarka helyén a városháza felépítése előtt önálló civile fundus feküdt, amely hajdan - úgy sejtem - a Tar András-féle városháza kertje volt. Azonban Kerekes Mihály főbíróságában, 1648-ben a Tanács ezt a Barátok közéig lenyúló pusztaföldet, Bonczhiday János és Bornemissza István háza kertje szomszédságában 160 m. forintért eladta Kábái Szabó Istvánnak.111 E telek kisajátítását városrendezés céljaira Bek Pál királyi biztossága elhatározta s a kir. főkormányszék 1822-ben engedélyezte. Azonban tulajdonosa, özv. Csonka Sándorné Püspöki Susánna, makacsul ragaszkodott hozzá s nem lehetett kitudni belőle. De amikor 1843 elején fiának, Csonka Károly ügyvédnek, 8500 v. forintért eladta, úgy, hogy holtáig benne lakhatik és minden haszna az övé: a Tanács a kir. biztosi rendelkezésre hivatkozva, az átírásba nem 110 Tan. hat. 5217.7556-1871. 1,1 Tan. Jkv. 1648: 280. 1.
