A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Forrásközlések - Radics Kálmán: A debreceni városháza négyszázéves története
298 Radies Kálmán: A debreceni városháza négyszázéves története. A városháza így is, elsőrangú műépítészek vélekedése szerint, jobb- és balfelőli szomszédságával együtt, a véle egy időben s ugyanazon classicizáló stílusban épült Táncos Kovács (Takarékpénztári) és Bek (Degenfeld-Tisza) házakkal együtt, míg ezek is meg voltak, nagyon szépen harmonizáló piaci részletet alkotott. Imé, a műemlékek országos Bizottságának szakértője is (Schulek I.) három évvel ezelőtt fenntartásra érdemes műemléknek nyilvánította. A városháza építését annrk idejében alkalmi felügyelő-bizottság ellenőrizte. Tagjai voltak: Miklóssy Ferenc polgármester, Simonffy Dániel, Nánásy Gábor szenátorok, Vecsey József népszószóló, Liszkay Sámuel földmérő és Beregszászy Pál hitesmérnök.61 62 Utóbbit a városháza körül tett szolgálataiért a választott hites közönség már 1840-ben 313 p. forint jutalomban részesítette. Azután is sokszor igénybe vették szakértelmét. Az asztalosmunkák tervrajzait is ő készítette. A tanács, miután az építkezést elhatározták, 1839 nov. 1-re felmondott az öreg városházában lévő boltok tizennyolc bérlőjének. Novemberben azután lebontották az ócska épületeket. Előzőleg pontosan felmérte, lerajzolta Somogyi Károly mérnök.63 Az építkezéssel lassan haladtak. Különben is előre négy esztendőt szántak rá. A házipénztár az építkezésre kezdetben 25,000, később 17,609 frt kölcsönt vett fel. A székház építésével megokolt ingatlan eladásokból, bér- és adóemelésekből befolyt összegek nagy részét - úgylátszik - a háztartás deficitjei, régi adósságok emésztették fel. A kir. kamara tehát megint megengedte, hogy az építési kölcsön kamataira minden királyi adóforint után 12 kr. pótadót szedjenek. Mégis a pénz szűke, a nép szegénysége miatt a felügyelő-bizottság elégnek találta, ha egyelőre 4 ezüst krt. vetnek ki. Négy év múlva, így 6! Rt. Jkv. 1839: 546. és 1194. sz. 62 A régi városháza utolsó boltbérlői ezek voltak: Szőllősi János, Ritoók József, Kovács György, Antalffy János, Meggyesi Gáborné, eskütt Koncz Gergely, Némethy Sámuel, Balogh Károly, Béhm Dániel, Jenei Józsefné, Böszörményi Jánosné, Molnár Sámuel, Székely Istvánná, Kerek Sámuel, Kábái Lajos, Perecz József, özv. Jeney Istvánné és Jákob Weinstab. (Jel. 1839: 526. sz.) Feltűnő csak ez utóbbi név, azért, mert a külső vásártéren már régebben is több idegen zsidó kereskedőnek voltak kősátraik; de a város belső területén zsidó vallásúak csak 1840- től fogva telepedhettek le állandóan. (1840: XXIX. te.) 63 Tkgy. 262. sz.
