A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Forrásközlések - Radics Kálmán: A debreceni városháza négyszázéves története
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV 291 forintnál többre számította. Mindezekre a tanács azt válaszolta Péchynek, hogy az építési költség még nincs meghatározva; a tervet, költségvetést a kamarai építési direktornak felülvizsgálása után a kamara hagyja jóvá, mi ha meglesz, minthogy az építkezés múlhatatlanul szükséges, rosszat-rútat építeni pedig kár volna, a költséget elő kell teremteni. A város ugyan szeretné, hogy minél kevesebbe kerüljön, de a tartósságra és díszre való tekintetből fösvénykedni nem lehet.42 A város pénztelenségén kívül az udvari kamara akadékoskodó gyámkodása és a többször megújuló francia háborúk a város határozatba foglalt szándékának megvalósulását sokáig gátolták. Időközben a különálló tömlőé falait meg kellett támogatni. A perceptorális ház is düledezni kezdett. Két évtized múlva bökönyi Bek Pál királyi biztos vitte előbbre az elposványosodott ügyet. Bek Pál működése egyébként is áldásos volt a nagy tűzvészek miatt gyökeres városrendezésre szorult Debrecenre nézve. Mint mérnök, értett ehhez a feladathoz. Mint kálvinista - könnyebben megnyerte a debreceniek bizalmát. Mint a városházával szomszédos háznak tulajdonosa, polgártársuk, sőt érdektársuk a város fejlesztésében. Az udvari kamara, noha Rábel és Litsmann kőművesmesterek 1818-ban az egész városházát újólag közveszélyesnek minősítették és a hivatalok egyrészét a még szűkebb, de bátorságosabb Komáromy- házba kellett költöztetni, még mindig vonakodott beleegyezni új városháza építésébe. Inkább a réginek megjavítását sürgette. De Bek Pál kir. biztosságában Heine Ferenc leküldött kamarai építész is úgy találta, hogy a roskadozó, repedező falak széthányandók; reparacióról, szó sem lehet. A közgyűlés tehát Bek Pál előlülése mellett és Heine mérnök jelenlétében 1823 május 14-én, figyelemmel „a csinos gusztusra, a város díszére, a célirányosságra és a közönséges kassza hasznára” megállapította a praetoriális ház építésének főirányelveit amelyek szerint később - három részletben - fel is épült az új városháza. Nevezetesen a felsőbb helyről, leküldött tervrajzoknak megfelelően megállapították a hivatali helyiségek számát, elrendezését; négy uccára néző szárnyakkal, a földszinten jövedelmező 18 bolttal, amennyi a régi épületben is van. Elhatározták, hogy a börtönt a 42 Fog. 1803: 153. és 1804: 201.
