A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Forrásközlések - Radics Kálmán: A debreceni városháza négyszázéves története
288 Radies Kálmán: A debreceni városháza négyszázéves története. házéba voltak beillesztve. Minthogy azonban e ház legrégibb ismert tulajdonosa csak 1598-ban tűnik fel Szabó Ferenc személyében, mindaddig, amíg további kutatás eredménye ellenkezőt nem bizonyít, gyanítható az is, hogy 1582-ben ez a ház is Tar Istváné lehetett; vagyha nem az övé, akkor az ABC ugyanazon betűivel kezdődő nevet viselő valamelyik más polgártársa építkezett azon a telken. E feltevést nem rontják le azok az egykorú és későbbi jegyzőkönyvi adatok sem (1573 : 363., 1586 : 28., 1598 : 482., 1628 : 159. 1.), amelyek Tar Istvánnak, illetőleg özvegyének ugyancsak Piac ucca keleti során fekvő másik házára vonatkoznak. Ezt a házat vagy külsejének színéről, vagy az 1569 körül híres-neves kalmár, Veres Mátéról, akkori tulajdonosáról „Veresház”-nak nevezték a debreceniek. A „Veresház” a postának most elhagyott régi épülete, a Piac ucca 36. sz. ház táján fekhetett. Későbbi tulajdonosa nemes Makay János romladozó állapotban adta el, 1615-ben 400 forintért Ormánközy Ferencnek.39 A régi városháza építésének idejét Szűcs István 1560-ra teszi. Hihetőleg azért, mert ezt az évszámot olvasták a homlokzatán látott, bárányos kőcímerről. A régi Debrecennek ritkaságszámba menő emez építészeti emlékét a Déri-múzeum őrzi. Eredetileg a régi városházának Tar András-féle részén az egyik boltajtó felett állott. Innen; lebontás után a mostani városháza; nyugati kapuja fölé, az udvar felől falazták be. Én azt hiszem, hogy az évszámos címerkővel a debreceniek nem a városháza építésének esztendejét akarták pro memoria megjegyezni (hiszen, a tanácsház akkor már megvolt), hanem az erdélyi 1558. évi országgyűlésen elhatározott szekularizáció hatása alatt e házhoz való tulajdonjogukat fejezték ki. * Ebben az ódon épületben háromszáz esztendeig működött a város agya, dobogott a szíve. Benne és általa élt a debreceni keresztyén respublikának önkormányzata, nőtt a tekintélye, hatalma és jóléte. Kevés kényelmet nyújtó, mostani fogalmak szerint szerény, sőt szegény, szűk és sötét tanácstermében főtt a város nagyszakállú véneinek feje kegyetlen ellenségtől szorongatott, nagy elemi csapásoktól sújtott polgártársainak megszabadításáért, sorsuk 39 Tan. Jkv. 1628: 159.1.
