A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Varga Zsuzsanna: A Hajdú-Bihar megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekérvényesítési küzdelmei a korai Kádár-korszakban
255 az eredményességi munkaegységet főleg az állattenyésztésben vezették be. A növénytermesztésben döntően azért nem terjedt el, mert a párt és tanácsi irányítószervek nagyon ellenezték az egyéni, családi területfelbontást. Akadtak persze olyan „bátrabb” tsz-ek is - főleg ott ahol maga a járási vezetés is „belátóbb” volt -, melyek ügy hagytak fel a közvetlen termékrészesedéssel, s tértek rá az eredmény szerinti munkaegységrészesedésre, hogy nem termelőegységenként, hanem egyénenként írták jóvá a hozamoktól függő eredményességi munkaegységet. így döntöttek pl. a földesi Petőfi, a szerepi Előre, a sárrétudvari Béke és a tetétleni Haladás tsz-ben is. Az a tény, hogy az említett gazdaságok mindegyike a püspökladányi járásban működött, mutatja, hogy mekkora hatása volt a járási irányítószervek kompromisszumkészségének. Az 1957-ben részesművelést alkalmazó tsz-ek többnyire úgy oldották meg a kényszerű átállást, hogy a közvetlen termékrészesedés helyett prémiummal kiegészített munkaegység-rendszert alkalmaztak. A premizálásnak többféle formája terjedt el.32 A két alaptípus abból adódott, hogy a termelési terv teljesítése esetén, avagy a tervteljesítéstől függetlenül, az egész termés után járt-e a prémium. Maga a prémium kifejezhető volt munkaegységben, közvetlenül terményben, illetve pénzben. Mindezek kombinációjából számos premizálási módozat született, melyek közül a párt- és állami vezetés a tervteljesítés alapján, plusz munkaegységet adó típust favorizálta leginkább. Legkevésbé pedig - a maradék-elv „kijátszása” miatt - az egész termés (hozam) utáni, előre meghatározott százalékú, természetbeni premizálást támogatták. Ezt az utóbbi típust a hivatalos szervek sokáig burkolt részesművelésnek tartották, s emiatt elég sok támadás érte az ilyesfajta premizálást alkalmazó tsz-eket. Az eddigiekben áttekintett termelőszövetkezeti kezdeményezések legalizálására a kollektivizálás előtérbe kerülése miatt már nem kerülhetett sor. Ez azonban nem jelentette egyúttal azt, hogy kivesztek volna a szövetkezetek gazdálkodási gyakorlatából. Az előzőleg leírt „kaméleon-effektus” révén lehetővé vált, hogy a kollektivizálás alatt informálisan tovább éltek az említett ösztönzési megoldások, 1959 32 E kérdéskörrel behatóan foglalkoztak az alábbi művekben: Komló László: A munka értékelése és díjazása a termelőszövetkezetekben. Bp. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1962. 292-304.; Bíró Ferenc-Kovács Zoltán: A munkadíjazás és jövedelemrészesedés rendszere és alkalmazása termelőszövetkezeteinkben. Bp. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1964. 82-89. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV
