A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Mónus Imre: A birtokviszonyok változása Hajdúböszörményben a XX. században
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV 217 A birtokviszonyok változása Hajdúböszörményben a XX. században Mónus Imre A magyar mezőgazdaság XX. századi életében túl nagy és túl gyakori volt a kikényszerítő szándékú állami beavatkozás. Az előző századokban viszont a szükséges mértékben sem engedték az érvényesítését, azt mondván, hogy „Bécsből eredt, ősi jogokat sért.”1 A hajdúvárosokban az „ősi jogok” a hajdúk letelepítéséig nyúlnak vissza, amely a birtokviszonyok sajátos módját alakította ki. így a hajdúböszörményi birtokstruktúra is elüt a volt jobbágy falvakétól nemcsak azáltal, hogy hiányzik belőle a feudális eredetű nagybirtok, s ami van az már belső fejlődés eredményeként jött létre, hanem erős polarizált jellege miatt is. Ez utóbbi mutatkozik meg a tulajdonképpeni középparaszti kategória /15 - 30 hold/ igen alacsony arányában. A feudális nagybirtok hiánya, s a századok óta meglévő szabad birtokforgalom a XIX. század végére tőkés módon tagolt birtokviszonyokat hozott létre, mely jellemző volt a XX. század első felében is. Változást az 1920. évi XXXVI. törvény ígért a földreform végrehajtására, ugyanis a nemzetgyűlés elfogadta kishaszonbérletek és házhelyek juttatását a nincsteleneknek. Az 1921. évi XLV. törvény értelmében összeírták az 1000 kát. holdnál nagyobb földterülettel rendelkezők birtokát, azt átadva kishaszonbérletbe a rászorulóknak. A hajdúböszörményi nincstelenekre ez a törvény nem volt előnyös, mert itt alig volt 1000 kát. holdon felüli birtok. A törvény elrendelte a földigénylők összeírását, melynek végrehajtását a HADRÖÁ /hadirokkantak, özvegyek, árvák/ egyesület vállalta magára, de fizetett munkaerőt a város nem biztosított, így az egyesület titkára és egy - két hadirokkant, hadiözvegy végezte el. 1 Romány Pál: Agrárinnováció a magyar századokban. Társadalmi Szemle. 1995. 12. 36. o.
