A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy érvidéki család élete
190 Szűcs Ernő: Egy érvidéki család élete Szüleimtől kaptam egy hároméves üszőborjút, ezt eladtuk 1880- ban 52 forintért. Várrayné nénitől egy kis magkoca malacot. Egy kutyát és egy macskát. Egy nagy levesestálat, amelyik a nagymamáé volt. Amikor kedves jó anyám meghalt, akkor nekem egy nagy és nyolc kis pulykát hagyott." Feltűnő, hogy a felsorolások során a férfi felsőruhák, csizmák nem szerepelnek. Még kirívóbb, hogy a család Debrecenbe költözésekor két szalongarnitúrával is rendelkezik. Az egyik barokk stílusú 4 kis és 2 nagy fotellel és a hozzávaló dívánnyal, a másik garnitúra empire stílusú volt egy dívánnyal két fotellel és két székkel, mindezekhez járult szalonasztal és egy rendkívül értékes nagy méretű ovális aranykeretes fali tükör. Kérdéses lehet, hogy ezeket mikor szerezte be a család, mert megvételük nincs feltüntetve a feljegyzésekben. A leírtak korántsem naplószerü eseménysort tartalmaznak, ugyanakkor több vonatkozásban értékes adatokat, elsősorban anyagi oldalú tényeket közölnek egy érvidéki kisnemesi család életéből. Az olvasottakból kikövetkeztethető; milyen alapokról indult el egy, a falu intelligenciájához tartozó család /pl. hozomány/, de az is, hogy életvitelükhöz mennyire szükséges volt a család tehetősebb tagjainak támogatása /Ujváry Ödön, örökségek/. A sorok közül az is kiolvasható, hogy a fiúk taníttatására törekedtek / pl. Gusztinak kosztra 20 frt, majd 40 frt és több alkalommal 10-10 frt/. Ami azt jelzi, hogy a szülői háztól távol, valószínűleg Debrecenben tanult. Az idősebb leányok /Ida, Margó/ csak a falusi iskolában tanultak néhány évet. Erről tanúskodnak fentmaradt írásaik betűformái, de az is igaz, hogy az írásokban nincsen szó az ő "kosztbeadásukról" , a családi háztól való távoli iskoláztatásról. Ugyanakkor a legfiatalabb leány /Hermina/ és fiú /Béla/ középfokú iskolába adása már a Debrecenbe költözés után történik meg, s ők is a nagyobb fiú testvérekkel együtt - iskolai végzettségüknél fogva - tisztviselők lehetnek, míg az idősebb nővérek vagy hajadonok maradnak /Ida/, esetleg kevés iskolázottságuk ellenére /ez azért korabeli szokás volt/ férjhez mennek /Margó, Mariska/. Jellemző, hogy az apa nyugdíjaztatása után, amikor az állás már nem kötötte a családot Érselindhez és Érkeserühöz, magához az
