A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy érvidéki család élete

186

Szűcs Ernő: Egy érvidéki család élete

halt meg Szűcs Károly /sógor/ december 23-án és 25-én Karácsony elsőnapján temették 40-éves korában. Három gyermeke maradt."

A halálozási híreket újabb oldalak kihagyásával fontos gazdasági eseményekről való beszámoló követi. Nevezetesen: "1897. évben március 14-én megvettük a Daszkut testvérektől tizenhat hold földet 2.200 forint készpénzért, valamint mivel ezek a földek adóssággal vannak terhelve, ezeket a banktartozásokat is mi vagyunk kötelesek kifizetni." A szebeni bankba kellett fizetni 1.200 frt-ot, a nagylétai bankba 600 frt-ot. Felvettünk a mihályfalvi Iparbankból 300 frt-ot, és törlesztettük a mihályfalvi banknál lévő 150 frt 49 kr-t, a székelyhídi Takaréknál 116 frt 02 kr-t, a létai Takarékban 33 frt 08 kr- t, s Daszkut Jánosnak a szebeni Takaréknál lévő 10 frt-nyi adósságát. A szövegezésből tulajdonképpen nem lehet tisztán kivenni, hogy mennyibe is került a 16 hold föld. Valószínűleg a 2.200 frt-os készpénzen felül az 1.200 frt-os, és a 600 frt-os bankszámlákon felül /együtt 4.000 frt/ a mihályfalvi Takaréktól felvett 300 frt-tal a birtokot terhelő kisebb tartozásokat rendezték, amelynek összege a vétel idején 309 frt 59 kr volt. Ez nem szerepel ugyan a feljegyzésekben, de ezt a földet /amelyről nincs szó, hogy mennyi volt belőle a szántó, a rét, a legelő, stb./ adták el a Selindről való elköltözéskor, s ez lett a debreceni házvétel egyik alapja. /Igaz, a családi körülmények vizsgálata során kiderült - bár erről nincs szó a feljegyzésekben - egy magyar holdnyi szőlőt, téglából épült borházzal együtt meghagytak tulajdonukban. Rajtuk kívül sok debreceni polgárnak volt több holdnyi szőlője az Érvidéken. A szőlő történetéhez tartozik még, hogy Trianon után gazdátlanul ottmaradt, s a második bécsi döntés után annyira lepusztult állapotban került vissza, hogy eltűnt róla a borház épülete, kipusztultak a szőlőtőkék, mindössze három diófa maradt meg a területen. Ekkor a tulajdonjoggal rendelkező testvérpár /Ida és Hermina/ a következő évben, 1941-ben 212 vegyes gyümölcsfával betelepítették. Mire azonban ezek a fák termőre fordultak volna, Selindet újra elkapcsolták az országtól. Tehát a ráfordított összeg odaveszett./

A család egyébként sokszor és sok támogatást kapott Ujváry Ödön nagybácsitól. Legjelentősebb ajándékáról, a debreceni házvásárlásakor Ida nevére adott 2.000 frt-járól már említés történt, de előzőleg is, a többi gyermeknek is adott különböző nagyságú pénzösszegeket. Az erről szóló feljegyzések 1892-től szerepelnek a kis könyvecskében. Ebben az esztendőben Idának és Mariskának adott