A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A közlekedés és a kőutak Debrecenben a XIX. század végéig
164 Simonyi Alfonz: A közlekedés és a kőutak... ugyancsak kockakő burkolatot raknak a Csapó utcán és a Homok utcán, fel egészen a Csicsogóig. Az idomtalan terméskő burkolatról hamar lemondanak, miután egy rövid szakaszt készítenek a Várad utcán, amelyet egy fél év múlva el kell bontani, mert egyenetlensége baleset- veszélyes volt. De fiaskó éri az első makadámburkolatot is 1869-ben, amelyet ugyancsak az indóháznál építenek a vasúti raktárig. Ez is oly rosszul sikerül, hogy egy fél év múlva csupa kátyú lesz. Erről azután a város vezetése is belátja, hogy makadámot hengerezés nélkül építeni nem lehet s elrendeli az "úti henger" beszerzését. A rosszul sikerült makadámot pedig a jól bevált faburkolatra cserélik ki. Az "úti henger birtokában, vagy annak reményében mégis készül makadám 1869/70- ben a Péterfián a kockaköves szakasz folytatásában, de csak egy rövid szakaszon, a Kis Mester utcán /kb. a ami Bethlen utca egy része/ és egy néhány további mellékutcán. Majd a Csapó utca elején. Jelentős korabeli eredménynek minősül, hogy 1870-ben a városban összesen mintegy 5 km hosszú útszakaszt láttak el szilárd burkolattal. Majd 1870/71. évben makadámburkolat készül a Hatvan utcának kockaköves szakasza utáni részen, a Szent Anna utca elején, valamint a Fü- vészkert és Batthyány utcák egy részén. Ezzel egyidőben néhány utcán téglából járdaburkolat készül. Ismeretes, hogy ezekben az években az utak építése és karbantartása kötelező közmunkával történik. Debrecen város magisztrátusa elég korán felismerte, hogy utcáinak kiépítéséhez a közmunka nem elégséges, tehát "...nincs más mód, mint kimondani, hogy az utak fenntartásához az ország minden teherviselő lakosa vagyonarányosan járuljon hozzá...".26 Elhatározza tehát, hogy ezt a véleményét feliratban is közli a közlekedési tárcával - eredménytelenül. Az útadót majd csak az 1890. évi I. törvény fogja bevezetni. Az utak kiépítése örvendetesen megindult tehát, ám annak mértéke a város nagyságához képest jelentéktelennek mondható. Éspedig annyira, hogy a város polgárai a javulást nem érzékelik. Érthető tehát, ha ismét a bírálatok kereszttüzébe kerül a város vezetése. Ilyen bírálat pl. az, amely megállapítja, hogy az utcák nagy része ugyan csatornázott, de azok "...nem szolgálnak egyébre, mint a házakból kitakarodott rondaságok raktárául /.../ az utcákon most is állandó a feneketlen sár, híg habarék, nyáron 26 Debreczen" napilap 1871.évf.6.sz.jan.9.
