A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A közlekedés és a kőutak Debrecenben a XIX. század végéig
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV 155 kon, majd Csapó-, Csemete- és Mester utcákon, végül a Várad és Miklós utcák között. A város képe a 16. és 17. században teljesen falusias. A korabeli szemtanú leírása szerint1 a város "...óriási terjedelmű /.../ alacsony házai majd a földbe süllyednek és a templomok körül lévők kivételével mind náddal födvék..." . A templom körüli épületek teteje zsindelyezett. A város egyetlen utcáját nem borítja kövezet. Az óriási "civis"-portákról a házak előtt húzódó árkokba folyik a szennylé. A szekerek "járás-kelése" által felvert por teszi csaknem elviselhetetlenné a levegőt, a büzlő árkok mellett. Az esőzések után oly rettenetesen nagy a sár, hogy szinte közlekedni sem lehet. A feneketlen sár elleni védelemül a város főutcájának számító Piac és Várad utcákon jelenik meg az első szilárd burkolat: a fa! A város erdeiből származó hatalmas fapallókat fektetnek le, szorosan egymás mellé, minden különösebb rögzítés nélkül, majd két-három hossz-gerendára rászegezve. A fage- rendázattal burkolt kocsiúthoz kis "hidacs"-ok vezetnek fel a portákhoz. Később a gyalogos átkelőket és járdákat is fapallókkal borítják be. A város egyéb utcáin azonban semmi sem könnyíti meg a közlekedést. Az utak két oldalán az árkok, melyeknek többnyire nincsen lefolyása, középen a kocsiút, többnyire sárral, vagy porral borítottam Észak felől állandó vízfolyás csörgedezik a Pap-tava felé. Ugyancsak a Pap-tava fogadja be a nagytemplom körüli területek vizeit is, de még a Csapó utca felőli vizeket is. Ez utóbbit úgy, hogy éppen a nagytemplom előtt húzódik egy kisebb árok és halad a Hatvan utca felé s azon át a Hatvan utcai kapu felé, a városhatárt képező árokba. Ugyanígy csörgedezett a Cegléd utcán is egy "patakocska", amely keresztezve a Piac utcát, a Német utcán át jutott el a város körüli sáncba, árokba. A Szent Anna utca felől az Ispotály menti terület fogadta be az utca vizeit. Itt, ezekben "patakokban" távozott a szennyvíz is. Nagyobb esőzések alkalmával az árkok beomlanak, gátat szabva a víz lefolyásának, ha volt ilyen egyáltalán az alig lejtő árkokban. A beomlások ellen védekezve azok oldalait "mellyékelik és jármolják". A vizes árkok fölött, minden porta- és útkeresztezésnél hidak állanak. Az 1783. évi városi jegyzék szerint a város belterületén már 34 kisebb-nagyobb fahíd gondozása hárul a városra. A porták előtti hidak gondozása azok tulajdonosára vár. Méltán állítja Sápi Lajos, Debrecen egykori főmérnöke, hogy "..a debreceni ember küzdel' Szamota István: Régi utazások Magyarországon Bp. 1891.
