A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István, a bihari katona. II. rész (1823)
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 97 dig meglepően elismerő, sőt olykor meleg szavakkal nyilatkozott egykori óbesteréről. Simonyi József bebörtönzését igazságtalannak érezte, majd egyik döblingi müvében, a Nagy Magyar Szatírában a császári 90 udvar hálátlanságának minősítette. Már a télen, Bécsben felelevenítette régi ötletét, nevezetesen pénzért váltani meg rangidős tiszttársától az előléptetés jogát.20 21 22 23 Miután visszatért századához, már az első napokban, május 24-én felajánlott Morvay Ignácnak (1777-?) 10.000 váltó forintot (4000 pengő forintot, azaz 400 aranyat). Morvay kapitány taktikázott, nyilván többet akart és ezért halogatta a döntést. Széchenyi nem nagyon bizott a sikerben, ezért május 31-én kapitánytársa, Jakob Velimirovich (1780-?) tanácsá- ra határidőt szabott a válaszra. S amikor június 10-én ez letelt, Nagyváradon ismét találkozott Morvayval, akitől „nem éppen elutasító, de kitérő választ kaptam, és erősen eltökéltem, hogy nem kötök egyezséget vele.”24 Az előléptetés esélyéről azonban nem mondott le,“2 még bízott bécsi összeköttetéseiben. Kétszer is - június 18-án és augusztus 23-án - arra kérte Liebenberg Jánost, hogy ha a fővárosban jár, ne felejtse el azt az ismerős udvari tanácsost megkeresni, aki tizennégy hónappal azelőtt megígérte az őrnagyi kinevezést.26 Ezek után érthető bosszankodással olvasta a kissé korai hírt, hogy a cseh Lato Wrbna gróf (1795-1849), akit 1821-ben feltűnően hamar léptettek elő őrnaggyá, máris alezredes lesz; Simonyival még egy aranyba is fogádott erre.27 Diószegen - olvasható egyik levélfogalmazványában - elszigetelten és szerényen, de megelégedetten élt: „felkelek az első kakaskukoállomáshelyén született; Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 9. köt. Bp. 1915. 371 p. 20 Gróf Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka. 2. köt. Bp. 1922. 316 p. - 1857. júl. 17.; az igazságtalanságról Az Önismeret folytatása c. dokumentumban írt, 1857. ápr. 21-én: uo. 3. köt. Bp. 1925. 791 p. 21 Széchenyi, 1978. 280., 289 p.; Ács, 1994. 226-230. p. 22 Széchenyi, 1978. 299 p. 2j Széchenyi, 1926. 370 p., 24 Széchenyi, 1978. 302 p. 23 Széchenyi, 1926. 397 p. 26 MTAKK Ms 4229/257., 268. Ld. Még: Viszota, 1926. XLVIII. p. 27 Széchenyi, 1926. 395-396. p. (aug. 5.) - A fogadást elveszítette, mert a főkamarás fiát csak 1826-ban nevezték ki alezredesnek, igaz, 1829-ben már az ezredesi rangot is megkapta; ld. Viszota gyula lábjegyzete: Széchenyi, 1926. 395 p.