A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: Tímárműhelyekből bőrgyárak

260

Szűcs Ernő: Tímármühelyekböl bőrgyárak.

csökken a vállalkozók, az önálló műhellyel rendelkező mesterek száma, akkor mi tette lehetővé két évtized alatt négy gyár nagyságrendű üzem kiemelkedését a szakmából.

Ezáltal 1930-1938 között a város ipari szerkezetében egy nagyon lényeges változás bekövetkezését. Mert míg 1930-ban Debrecenben a gyári munkásság csupán 6,4%-a dolgozott a bőriparban, addig 1938-ra a gépjavító és az élelmiszeripar után a legjelentősebb ágazattá fejlődött a maga 16,6%-os arányával, ami a Pikó- és a Szilágyi-féle üzemek létrejötte után még tovább módosult. Mindez akkor történt, amikor az országos bőripari arány 2,4% (1930-ban), illetve 3,1% (1938-ban) volt.20

A válasz korántsem egyszerű és egyáltalán nem egységesíthető, uniformizálható, bár kétségtelenül vannak közös vonások is az eseményben. Ez utóbbi tényezőkről szólva említést kell tenni a szorgalomról, a szívósságról, a kitartásról. Kitűnik ugyanis e sorsok vizsgálata folyamán; rendszerint olyan családokból emelkedtek ki a gyáralapítók, amelyek már 4-5 generáción keresztül dolgoztak a szakmában (Veréb, Szilágyi, stb.), s ennek eredményeként bizonyos, másokat megelőző szakmai ismeretet is felhalmoztak. Pl. Szilágyiék esetében (Istvánnál!), ahol is a mindig azonos tónusú és egyenletes fekete zsíros bőröket állították elő. De korántsem volt elégséges csak a családi hagyomány és tapasztalat, hiszen a Szilágyi fiúk mind a heten tímárok lettek, és csak István fia, az ifjabb István lett gyáros.

Itt kapcsolódik - megítélésünk szerint - egy másik fontos faktor is; a technika ismerete, alkalmazása. Mert míg a mesterek döntő része, a század első évtizedeiben a hagyományos kézműipari módszerekkel termeltek, s óvatosságból hosszú időn keresztül csak figyelték; miként válik be a kezdeményezőknél a gépek használata, addig éppen a későbbi gyáralapítók a konzervatívokkal szemben jelentős előnyre tettek szert (Kiss Imre, Szilágyi István).

Arról sem szabad elfeledkezni; az első szakmán belüli gépek jó része (hasító-, faragó-) állami támogatásból kerültek Debrecenbe, tehát a technikai fejlesztésben elévülhetetlen érdemei voltak az akkori állami vezetésnek. Másrészt azt is el kell ismemi - idők teltével - számos

20 Baranyi Béla és Tímár Lajos: Debrecen iparfejlődésének sajátossága a tőkés korszak utolsó negyedszázadában és a szocializmus építésének időszakában (Századok, 1977. 5. sz. 905.1.)