A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: Tímárműhelyekből bőrgyárak

252 Szűcs Ernő: Tímárműhelyekből bőrgyárak. Pikó József 1890-ben született Hajdúhadházon. Szakmai tudását Debrecenben szerezte és 1910-ben szabadult. Az I. világháború során hosszasan katonáskodott. A frontokon ötször sebesült és két nagy­ezüst, valamint kisezüst és bronz vitézségi érem kitüntetésben része­sült. Leszerelése után élettörténetének, felemelkedésének fontos epi­zódjaként - a korabeli iparos körökben azonban elég gyakori esetként - az következett be, hogy feleségül vette özv. Végh Ferencné tímámőt, s ezzel egy 2-3 segédet alkalmazó kismühelyhez jutott. Az I. világhábo­rú után ezt a Vígkedvű Mihály utcán működő vállalkozását lendülete­sen fejlesztette és rövidesen 10-12 munkással dolgoztatott. Készítmé­nyei ezidőben a szokványos debreceni tímártermékek voltak, neveze­tesen a fekete zsíros- és a vixosbőrök. Az egyre fokozódó termeléshez azonban egyhamar szűknek bizonyult a Vígkedvű Mihály utcai mű­hely, ezért Pikó megvásárolta a Híd utca 4. szám alatti 2 holdas terü­letet, amely az egykori, de teljesen megszűnt Magyar Szabadalmazott Patkógyár telephelye volt. Egy újabb évtized múlva, 1940-ben itt hozta létre nevelt fiával, dr. Végh Ferenccel együtt közkereseti társasági formában a város harmadik bőrgyárát. Az üzem bejegyzése az I. fokú iparhatóságnál 1940. április 5-én történt meg. A Pikó-féle üzemben 80-100 munkást alkalmaztak és új készítményként már talpbőrt és szíjazatbőrt is előállítottak. Emellett változatlanul folyt a zsíros felső­bőrök, különösen a ványolt bőrök gyártása, mégpedig országosan el­ismert kiváló minőségben. Pikó vállalata, még mint kisipari műhely is sok kiállításon ért el sikert. 1926-ban nagy aranyéremmel tüntették ki készítményeiért, 1932-ben pedig elnyerte a legkiválóbbak részére ala­pított „ezüstkoszorús mester” kitüntetést; majd az Országos Iparegye­sület ezüst díszérmét kapta meg. Az elismerések továbbra sem ma­radtak el, de a jó áru termelés elismerésének igazi jele volt az is, hogy pl. a gyár jóformán nem tudott olyan mennyiségű lószerszámbőrt elő­állítani, mint amennyire rendelést kapott. A Pikó-féle gyárnak rendkívül széles volt az összeköttetése. Nyersbőrt vásárolt Argentínából, Kínából, Új-Zélandból, Abesszíniá­ból, Finn- és Svédországból, de Norvégiából és Dél-Afrikából is. Készárut szállított az egész ország területére, de számos külföldi or-

Next

/
Thumbnails
Contents