A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Tímárműhelyekből bőrgyárak
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 243 Tímárműhelyekből bőrgyárak Szűcs Ernő Néhány felvidéki városban létesített céhszervezeten túl hazánk egyik legrégebbi céhe a debreceni tímárok 1355 körül alapított szervezete volt. Városunkban ez a céh a létrehozását követően is mindig erős társulás maradt. Tagjai száma, egészen a múlt század utolsó negyedéig, mondhatni állandóan emelkedett. 1661-ben 88 mester tartozott a debreceni céhhez, 1776-ban 170 személy, 1846-ban 180 mester, 28 segéd és 18 inas, 1850-ben már 3-400 főre becsülték a tagok csoportját. 1852-ben 216 mester, 63 segéd és 29 inas alkotta a céhet, egy évvel később, 1853-ban pedig 235, 62, 28 az előző kategóriákhoz tartozók száma. A céheket 1872-ben megszüntették, s az új, a kapitalista gazdálkodásnak jobban megfelelő „Ipartársulatot” hoztak létre. Az ezt követő időkről szóló kimutatások közük: 1877-ben 197 tímármester, 52 segéd és 20 inas él a városban. Három; évvel későbbről, 1880-ból pedig 204 mesterről, 60 segédről, valamint 28 inasról van tudomásunk. Még 1884-ben is 193 mester, 19 segéd és 24 inas űzi ezt a mesterséget Debrecenben.1 Mivel magyarázható ennek az iparágnak helybeli erőssége? Először is a nagyarányú állattenyésztéssel. Ez, különösen a Hortobágy kialakulása után, a legeltetéses állattartás révén hatalmas gulyákat (szarvasmarha), nyájakat (juh), méneseket (ló) hozott létre, illetve tartott el. Bár a kereskedők az állatok nagy részét eladták, de a helybeliek jelentős húsfogyasztása, illetve az elhullott állatok bőre döntő mértékben biztosította a tímárok nyersbőr szükségletét, nem szólva a más vidékekről beszerzett nagy mennyiségű feldolgozható bőrről. Ezt segítette elő a város fejlett húsfeldolgozó ipara is, amely korántsem csak a bőrfeldolgozó ágazatokat (varga, tímár) - elsősorban a tanárságot, de a szappanfőzést, a fésűs mesterséget is megalapozta, tehát többféle mesterség fejlődését is lehetővé tette. 1 Pető József: A debreceni tímárok céh- és mesterségszavai (D.,1938.) 5-6.1. és Szűcs Ernő: Debrecen ipara az abszolutizmus korában /Debrecen iparának története (Sz: Ránki György, D.,1976.) 34-46.1.
