A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)
Tanulmányok - Módy György: Ohat nemzetsége és a kései Ohati család birtokai
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 23 Anonymus új magyar fordítását 1926-ban Pais Dezső adta ki. A minket érintő mondatot így adja vissza: "Ott még egy Ohat nevű kun katonának Árpád vezér jóváhagyásával nagy földet szereztek, melyet ivadékai mostanáig birtokolnak." /kiemelés M.Gy./ Pais úgy értelmezi ezt és ezért használt jelen időt, hogy Anonymus korában Ohat leszármazottai éltek.43 Ohat származásával kapcsolatban Györffy György 1939-ben felvetette, hogy a nevét megörökítő falu és a vele szomszédos ugyancsak személynévből származó Kocs a Közép-Tiszavidék korai besenyő szállás-területéhez csatlakoztak a Tisza mentén. Esetleg köthetők besenyőkhöz, és Ohat "kun" jelzője mögött besenyőt is érthetünk. Úttörő tanulmányának átdolgozott és rövidített 1990. évi kiadásában az Ohat helynevet kihagyta mint nem bizonyítottat.44 De már 1948-ban rátapintott a helyes megoldásra: "Abból a körülményből, hogy Anonymus hangsúlyozta, hogy e földet Ohat ivadékai "mostanáig", tehát az 1200-as évekig birtokolják, kiviláglik, hogy egy korabeli nemzetség hagyományait örökítette meg." A nemzetségről többet azért nem mondott Györffy, mert 1299-ben Hahotmonostora már a Rátold nem kezén volt. Másutt: "...a Cumanus-nak megfelelő magyar kun népnevet nem kipcsak-kumánok révén ismerte meg a magyarság, hanem az a magyar hagyományban élt, mint a kazár-kavarok egyik neve." 1983-ban megjelentetett tanulmányában ugyanígy vélekedik. A Névtelen korának magyar nemesi nemzetségei őriztek olyan családi hagyományt is "...mely szerint őseik csatlakozott »kunok« voltak, de ez jelenthetett kazár-kabarokat."44 Az Anonymusnál szereplő Ohat családjával kapcsolatosan a korábbiakat pontosította Jakó Zsigmond 1940-ben. Az Árpád-kori Pércs /későbbi Mikepércs/ birtoklástörténetének összefoglalásában helyesen írta, hogy V. István Ohat fia János /Johannes filius Whud de Peerch/ magvaszakadtával a Pércs faluban lévő birtokát a szomszédos birtokosnak Szemere fia Csépánnak adományozta egy nagy valószínűséggel 1270. július 6-án kiadott oklevéllel. A korábbi irodalomban Whud 4 ’ Magyar Anonymus. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. /Ford. bev. jegyzetekkel és térképpel ellátta Pais Dezső. Budapest, 1926./ 60, 129. 44 Györffy György: Besenyők és magyarok. In: Körösi Csorna Archívum. I. kiegészítő kötet. 5. füzet. /Szerk. Németh Gyula. Budapest, 1939./ 493. és Kocsot lásd 487-88. - A magyarság keleti elemei. Kocs viszont szerepel ebben is lásd 159-160. 43 A magyar őstörténet, a 9. jegyzetben i. m. 121, 125. - Györffy György: A kabar kérdés. In: A magyarság keleti elemei. A 9. jegyzetben i.m. 84.