A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi büntető törvényszék, mint másodfokú bíróság 1861-1871
126 Nagy Sándor: A hajdúkerületi büntető törvényszék... A megállapított hibák, mulasztások jövőbeli elkerülésére vonatkozó határozatokat az érintett, az általános érvényű rendelkezéseket pedig kötelező alkalmazásuk végett mind a hat város tanácsának kiadták. A feudális korszakban tehát a Hajdúkerület közgyűlése, az ezt követő időszakban pedig a kerületi törvényszék nem csupán a városi tanácsok ítéletei ellen bejelentett fellebbezések elbírálására jogosult fórum volt, hanem a városi tanácsok igazságszolgáltatásának egészére kiterjedő felügyeleti jogkörrel is rendelkezett. Az igazságszolgáltatásban az ITSZ hatályba lépésével bekövetkezett változásokra tekintettel, a kerületi törvényszék felügyeleti jogának gyakorlása különösen is indokolt volt, hiszen a városi tanácsok bíráskodása egy évtizedet meghaladó ideig szünetelt. Ennek következtében 1861-ben már nem mindegyik városban voltak megfelelő szakismeretekkel és gyakorlattal rendelkező olyan tisztviselők, akik zökkenő- mentesen végezhették volna a rájuk háruló nyomozati munkát. Az idősebb, hosszú gyakorlattal rendelkezők között pedig akadtak olyanok is, akik nem tudtak szabadulni a régi, beidegződött gyakorlattól. Ilyen régi beidegződésnek tudható be, hogy pl. a nánási, dorogi és vámospércsi tanácsok első fokon jogerőre emelkedett ítéleteikben főbüntetésként börtönt, mellékbüntetésként pedig pálcázást szabtak ki a vádlottakra. A büntető törvényszék ezért kioktatta az említett városi tanácsokat, hogy pálcázás 12 ütésig terjedő mértékben csak mezőőri kihágás esetén szabható ki főbüntetésként. Mivel pedig mind a pálcázás, mind a börtön főbüntetés, ezek együtt nem, csak külön-külön alkalmazhatók. A kioktatás ellenére pl. a nánási városi tanács lólopás miatt a vádlottat mégis 12 pálcaütésre ítélte. A tisztiügyészi hivatal jelentései alapján a büntetőtörvényszék gyakran foglalkozott a városi tanácsok büntető hatáskörének megoldatlan problémájával. A szoboszlói tanács táblás kimutatása szerint a vádlottat „szőlőskertbeli csemeték elvitele” miatt ítélték 2 heti fogságra. A tisztiügyész a cselekmény megnevezését „homályosnak” találta, úgy vélte, hogy „a szőlőskertben lévő oltványok eltolvajlásáról” van szó, ehhez képest viszont a kiszabott büntetés , felette kevés'\ A bekért iratok alapján kiderült, hogy a vádlott a szőlőskertből 20 oltványt lopott el s hasonló cselekményért már két ízben megbüntették, emellett még hiUo, 1. k. 1862. szeptember 19. №356 és 1864. április 6. №145.
