A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi büntető törvényszék, mint másodfokú bíróság 1861-1871
124 Nagy Sándor: A hajdúkerületi büntető türvényszék... foglalni, s „amennyire lehetett, a vallónak saját szavaival”. A kihallgatás befejeztével a jegyzőkönyv felolvasása kötelező volt. Az abban foglaltakat a vallomást tevő kiegészíthette, ennek bejegyzése után a jelen lévő hatósági személyeknek és a kihallgatottnak a jegyzőkönyvet saját kezűleg alá kellett írniuk, az írástudatlan vallomástevő pedig keze keresztvonásával látta el. Korábban a jegyzőkönyvet csak a nyomozást végző tanácsi kiküldöttek írták alá, de ők se mindig. A törvényszék meghatározta a nyomozati iratokhoz csatolandó mellékleteket is. Ezek a következők: a gyanúsított személyleírása, a lakhelye szerint illetékes tanács által kiállított erkölcsi bizonyítványa, valamint a nyomozás során megállapított tényállást tartalmazó „Bűntény leírás”. Ez lényegében azonos volt a már a XVIII. században ismert, a hajdúvárosi tanácsok által 1780-tól kezdve rendszeresen csatolt Species facti elnevezésű irattal. Rendelkezett a törvényszék a nyomozati iratok külalakjára is: a bűnügyre tartozó minden irat tisztán, olvasható betűkkel, a szavak vagy mondatrészek lehuzigálása nélkül szerkesztendő és sorszámmal látandó el. Ez a rendelkezés a formai kívánalmakon túl, kimondatlanul is a nyomozati iratok okirati jellegére utalt. A feudáliskori gyakorlatnak megfelelően a nyomozás befejezése után a mellékletekkel felszerelt iratokat haladéktalanul a városi tanács elé kellett terjeszteni. 1848 előtt a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított nem-nemes személyt a nyomozás megindításakor rendszerint letartóztatták, a nemest viszont csak tettenérés esetén lehetett előzetes idézés és perbehívás nélkül személyes szabadságától megfosztani. Miután a nemes és nem-nemes közötti különbség megszűnt, a törvényszék úgy rendelkezett, hogy a városi tanács az eléje terjesztett nyomozati iratok alapján a bűncselekmény nagyobb vagy kisebb súlyához képest köteles a gyanúsított letartóztatása, vagy szabadlábon hagyása felől végzéssel határozni. Letartóztatásának azonban csak akkor van helye, ha a gyanúsított vagyontalan és megszökésétől tartani lehet. A letartóztatott gyanúsítottak ingó és ingatlan vagyonát a városi tanácsok 1848 előtt is kötelesek voltak összeírni és a sértettek esetleges kártérítési igényének, valamint a rabtartási költségek fedezetére bírói zár alá venni. Ennek azonban nem igen tettek eleget és az is előfordult, hogy a zár alá vett vagyontárgyakat a városi tanácsok még a
