A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István, a bihari katona. II. rész (1823)
104 Bényei Miklós: Széchenyi István, a bihari katona. II. rész. r r 79 r megyében ismerkedett a hangadó köznemesek felfogásával. Széchenyi megpróbálta tisztázni, kinek van igaza a közjogi viszályban, az egyes pillanatokban veszélyesnek látszó konfliktusban: a nemzeti alkotmány, a törvényesség mellett kiálló, ám egyúttal a feudális viszonyokat védelmező ellenzéknek, vagy az abszolutisztikus eszközöket alkalmazó az erősebb jogán cselekvő, de esetleg jót akaró uralkodónak? Egyaránt bosszantotta a császár halogató taktikája, a megáporo- dott légkör és az előjogaikhoz mereven ragaszkodó nemesek magatartása, de a fennálló rend meghaladásához szükséges megoldásokat ekkor még nem látta. Vagyis Széchenyi először került igazi politikai dilemma elé, először kellett fontos politikai kérdésben állást foglalnia. Egyelőre elhalasztotta a döntést, bihari hónapjaiban még megragadt a tájékozódás, a szemlélődés szintjén, legfeljebb a társasági beszélgetésekben nyilatkozott meg. Mindazonáltal naplójában, ritkábban fennmaradt leveleiben felsejlik a majdani nagyhatású gondolkodó, a tépe- lődö politikus, akit már ekkor is erősen megrázott a királyhoz való hűség és az ellenzéki követelések igenlése, a nemesség társadalmi helyének, szerepének óvása és a nemzeti haladás igénye között feszülő, számára oly nehezen feloldható ellentmondás. Széchenyi már visszatért századához - pontosabban éppen Nyíregyháza felé tartott -, amikor 1823. május 21-én megkezdődött Váradolasziban Bihar vármegye tavaszi rendes közgyűlése (congregation generalis). Felvonult a teljes tisztikar és a táblabírók csaknem mindegyike. Első tárgyként „a1 köz figyelmességet magára vont” ügyeket - az adó, az újoncozás és a katonaságot igénybe vevő királyi biztosok ténykedése - tűzték napirendre. Hosszas vita következett, amelynek végén - alighanem a szuperlojális és keménykezü elnök, Rhédey Lajos gróf (1760-1831) adminisztrátor nyomására - a bátortalan rendi többség felemás végzést hozott. Miután a királyi rendeleteket az eredménytelen feliratokat követően már végrehajtották, az újabb felírást elhalasztották, illetve az újoncozásról feleslegesnek ítélték. A törvénysértő atrocitások ellen viszont mindenképpen tiltakozni akartak; Rhédey csak annyit tudott elérni, hogy néhány enyhítő észrevételével a két nap múlva jóváhagyott szöveget (újabb tanácskozás 79 80 79 Gergely, 1972. 54. p. 80 Gergely, 1972. 53-56. p.; Széchenyi, 1926. 363., 384. p.; Széchenyi, 1978. 291., 296-297., 304. p. Ld. még: Viszota, 1926. CXVII1. p.
