A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)

Tanulmányok - Balogh István: A városépítés első korszaka Debrecenben (1850-1872)

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII

73

vége után több ízben épített Ó-kollégium épületei, lebontották 1873-1875-ben. 1876- ban épült a ma is álló három szárny, középen az ásott láncoskút háza áll.

11. Kép. Piac utca látképe délfelöl nézve. 1876 előtti állapot. Jól felismerhető a Hatvan- és Csapó utcák torkolatát elszükítő, a nagytemplomot félig eltakaró házak. A keleti oldalon, a városházától északra álló Bekk-palota még egyemeletes, a második emelet ráépítés 1878 után történt (ma MÁV. Igazgatóság) A cölöpsor, a jármüvek gyalogjárdára való felhajtását akadályozó "fabakterek" sora. A gázvilágítás lámpái két sorát 1863 után állították. A mai Kossuth utcától dél felé az ábrázolás erősen sematikus.

12. Kép. Külvárosi házak. 1843 telén Petőfi Sándor a Sáska Károly cégtábláját viselő házban lakott. Ma a vasúti felüljáró nyugati felhajtója áll a helyén.

After Pest Debrecen was the most populous town of Hungary at the beginning of the bourgeois era (after 1850); according to the most probable estimation it had about 50,000 inhabitants. According to the contemporary law Debrecen was a free royal town and it was empowered to send two ministers to the feudal parliament. It was a town in economical sense as well. The radius of the circle of attraction of the national fairs of the town was 200 km. 59 % of its inhabitants were engaged in handicrafts, exchange of goods and transport but 40 % of the inhabitants made their living by the agriculture.

During the winter of 1949 Debrecen was the residence of the government organizing the 1848 Hungarian War of Independence for almost a half year, but the journalists accustomed to the city way of life of Pest considered it a big village.

This picture is verified also by the contemporary geographical description. Debrecen was a settlement built up in a big region and enclosed with trenches; there were single-storey houses covered by reed and thatch and built in wide streets having no paving. Besides the Big Calvinist Church built in neo-classicist style, the College and the Town Hall, three churches (two Calvinist and one Catholic) were built

(1850-1872)

‘Saloe^i