A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)
Tanulmányok - Balogh István: A városépítés első korszaka Debrecenben (1850-1872)
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII 51 ( 1850 - 1872 ) “SatoCfA OätcKUi A város eleven szervezet, de nem önmagát építi. Emberek munkálkodnak rajta társas együttműködésben, szükségleteik, igényeik és lehetőségeik szerint alakítják ki szerkezetét, külső megjelenését, úthálózatát és ezen belül mindazt, amit korszerű szóval infrastruktúrának nevezünk: a közműveket, köz- és magánépületeket, parkokat, emlékműveket. Az itt következő tanulmány arról kíván számot adni, miként kezdődött Debrecenben az újkori értelemben vett városiasodás, mit alkotott ebben a tekintetben a debreceni polgárság első nemzedéke, hogyan kezdett Debrecen faluból várossá válni. Faluból város lesz. A hazai köztudatban és a tudományos leírásokban Debrecen már az 1848/49-i szabadságharc előtt, mint város jelenik meg. Fényes Elek - a magyar statisztikai tudomány megalapítója szerint: "Pest után a legnagyobb, legnépesebb városa Magyarországnak ....... Hosszas kerekded formára van építve és kerülete egy mérföldet foglal el. (I magyar mérföld 8353,6 m.) Utcái hosszúak és szélesek, s nagyrészt egyenesek is ......egyébiránt kővel nincsenek kirakva. Az ó-város maga egy mély és széles árokkal van körülvéve s hozzá 8 kapu vezet. Ezeken kívül van az Ispotály város, egy ref. anyaszentegyházzal és eklézsiával, több új ültetvények, és az idegen kereskedők kőből és fából épült sátorai utcákra felosztva, melyek különben üresek, hanem a híres négy országos vásár kézmügyárakra nézve itt szokott tartatni. A házak többnyire alacsonyak, cseréppel és zsindellyel fedettek, ámbár nádas tetőket is eleget láthatni." A városnak majdnem közepén van a kéttornyú nagytemplom, mellette a Kollégium kétemeletes épülete, az udvarban négyszögben álló régi egyemeletes épülettel, a piacon a ref. Kistemplom, a piaristák kolostora a kath. templommal. Középületei a városháza, a dohánygyár
