A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Nagy főbírók és más jeles emberek debreceni házai; A Komáromy-ház története; A legrégibb debreceni ház története. Közli: Radics Kálmán

vette 6000 váltó írtért a Várad-utcai (Deák F.-u.) 10. sz. házat, amely az 50-es évek elején még az ő nevén állott.

Szalárdi Jánosról, I. Rákóczi György titkáráról és történetíróról kívánok megemlékezni még. Ugyanabban az időben, amelyben a történetíró Szalárdi János élt, Debrecen város jegyzőkönyve a Piac-utcai 23. sz., most Sesztina-ház tulajdonosául 1649-ben "Generosus dominus Ioannes Szalárdi Békesiensis alias Nagyidaiensis"-t nevezi meg. Ennek a háznak 1637-47 közt pedig Nagyiday György harminca- dos, majd ennek özvegye a birtokosa. Kétségtelen, hogy nem Szalárdi Jánost valami rokoni kötelék fűzte Nagyidayhoz, hihetőleg veje volt s így örökölte utána ezt a Piac-utcai szorult parochialis házakban való lakozásra. 1771-től fogva vett saját házat, amely azonban 1656-ban már Dúl Mátyásé.

Könnyen feltehető, hogy ez a Békésinek is nevezett Szalárdi János egy és azonos személy a szatmármegyei származású történetíró Szalárdi Jánossal.

A város történetének, polgárai régi életmódjának, sőt egyes telkek múltjának kutatása során e cikk írója rábukkant arra is, amit száz év elteltével vagy rosszul tudtak, vagy egészen elfelejtettek már a debreceniek: azt, hogy melyik telken ringott Csokonai Vitéz Mihály böcsője és melyik házból járt a Kollégiumba Kölcsey Ferenc, amíg debreceni diák volt ?

Csokonai szülőházának helyét, a Hatvan-utcai 23. sz. házat, irodalomtörténeti nevezetességének hiteles megállapítása után a nevét viselő társaság rögtön megjelölte legalább azzal a szerény kis márványtáblával, amelyet elébb téves hagyománynál fogva más épületre tett; a város pedig sietett megvásárolni és a kultúra szolgálatába állítani Csokonai egykori szülőházának nagy telkét.

De a Füvészkert-utcai 5. számú, száz évesnél is régibbnek látszó ház, amely 1800-tól 1814-ig a nemes Kölcsey-családé és amelynek egyik szűk szobácskája közel tíz évig adott szállást diák korában a Himnusz szerzőjének, a költő, tudós, bölcselő és szónok Kölcsey Ferencnek, eme jelentőségének és országos kegyeletre méltó voltának felfedezése után négy év múlva sem érdemesült annyira, hogy vagy a Csokonai Kör és a Diákszövetség, vagy a város közönsége, ha már művészi emléktáblára siralmasan leromlott állapotunkban nincs tehetségünk, valamelyik kőfaragóval reávésettessék a Cegléd-utcai temetőHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII 313