A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Nagy főbírók és más jeles emberek debreceni házai; A Komáromy-ház története; A legrégibb debreceni ház története. Közli: Radics Kálmán
nyíltak s erősen kiugró ereszei szintén nyitottak voltak, melyeken keresztül vígan süvített be a szél a zsindelyes padlásra. E ház sem kiváló építészeti munka, mübecse semmi. Mégis lehetetlen volt kegyeletes érzés nélkül tekinteni viharverte ódon falaira, csaknem háromszáz esztendő viszontagságainak tanúira. Mert Debreczen múltjának legzivatarosabb és legveszedelmesebb időszakát élték át s köztük e város több nagynevű főbirájának családjai találtak kényelmes otthont. A hagyomány szerint ez a tisztes öreg ház volt a reformáczió hatalmas patrónusainak, az Enyingi Törököknek, Debreczen XVI. századbeli földesurainak kastélya s e hagyományt elfogadta Debreczen történetírója, Szűcs István is. A néphit legendákkal vette körül s titkos alagutakat képzelt e ház meg az elpusztult régi kolostorok között. Levéltári kutatásaim alapján biztosan állíthatom, hogy a hagyomány tévedett s az 1609. évi városi jegyzőkönyvben is (416. lapon), mely Enyingi Török János és Ferencz 1562. évi adományát tartalmazza Szabó Mátyás Deák javára, nem uj "kastély"-ról van szó, amint azt eddig hibásan olvasták, hanem egészen másról s távolról sem vonatkozik erre a házra, mely abban az időben más család birtoka volt. A legendák is páraként szétoszlanak. Sem a szomszédos takarékpénztári palota, sem a városi bérház építésénél nem találtak alagutra, de még az az egymás feletti kettős pinczesor sem került elő, amelynek létezését pedig szintén sokan tudni vélték. Mindössze amit találtak a földmunkáknál, egy fából épült istálló, az udvar közepe táján, s annak rendje-módja szerint eltemetett két- három csontváz, a talaj mostani felső szintjétől számítva 6-7 méter mélységben. Tekintve, hogy a szűz őstalaj felett, amelybe ezek a sírok beásva voltak, öt-hat méter vastag kulturréteg vagyis homokból, agyagból, égett földből, pernyéből, szén s más törmelékből álló kevert föld feküdt, melynek felgyülemléséhez legalább is ezer esztendő kellett: nagyon valószínű, hogy a talált csontvázak vagy a honfoglalás korából, vagy még régibb időből valók, annyival is inkább, mert állítólag vastárgyak is hevertek a sírokban. Nem tudjuk tehát eléggé sajnálni az építésre felügyelők eljárását, akik, bár erre előre figyelmeztetve voltak, elmulasztották ez érdekes leletekről kellő időben értesíteni a városi múzeumot. 298 Zoltai Lajos munkáiból