A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)
Tanulmányok - Francz Vilmos: Adalékok a felnőttnevelési stúdiók történetéhez
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII 259 kérdőjelezi ezáltal. Gazdasági vagy más ránehezedő külső kényszer hatására? Az ügy szempontjából ez szinte mellékes, és fel nem ment. Müveink a Médiatár teljes állományában sajátos helyet foglaltak el mindig, mivel ezek másolását is elvégezte az FNS, végzi a video és számítógép stúdió, s mivel ezek hosszú ideig közvetlenül is szervesen illeszkedtek az anyaintézmény ismeretterjesztő formáiba. Tényleges forgalmukra utaló eseti adatfelvételek születtek. Főleg olyan időszakokban, amikor az anyaintézmény vezetősége megkérdőjelezte e művelődési alkotó munkaforma szükségességét, intézményünkhöz tartozásának vallott indokait. A statisztika mindig azt mutatta: van megnyugtató kereslet e müvekre, főként, ha a más műhelyekből származó médiák forgalmával vetjük össze az ő keresettségüket. A diasorok használata mára, bizonyíthatóan objektív okokból, mégis háttérbe szorult. Részben a video, mint közvetítő eszköz elterjedése, népszerűsége miatt. A hangosított diavetítések speciális eszközrendszere (képváltós diavetítő, szinkronizátor, váltójelet hang nélkül érzékelő magnetofon) nem található már a kereskedelemben. E sorozatok pedig videóra átjátszva a kétféle közvetítő rendszer eszközidegensége miatt válnak élvezhetetlenné. Mechanikus (kézi léptetésü) vetítésük esetén pedig éppen a (teljes mü) hatásuk sérül. Nem élvezhetetlenek, de a néző a videohatásokhoz szokottan már nehezen vállalja e technikaitechnológiai zavarokat. Hasznosulásuk így ma már objektíve korlátozott. A hangosított diasorok egy mozgalmas korszak kulturális relikviáivá váltak mára, ha a nagycsoportos hasznosítás oldaláról szemléljük őket. Az önképzésnek, meg a kiscsoportos képzésnek viszont továbbra is kiváló eszközei lehetnek még eredeti formájukban is, laponként pedig mindenképpen, mivel a képekhez hiteles szöveges ismertetők is társulnak. Alkotó műhelyünk médiagyártást már évek óta csak video és auditív formában vállal. Fejlesztésről pedig csak a video és számítógép kombinációjában érdemes gondolkodnia, ha - mint korábban - az alkotás új operatív közösségei is megszervezhetőek.
