A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi büntető törvényszék, mint másodfokú bíróság (1757-1850)
emberek közzé bement a kocsmába, velük borozott és éjszakázott, az ítéletben komolyan megintették azzal, hogy a jövőben gyanús emberek társaságát a szolgálatból elbocsátás terhe alatt kerülje. A törvényszék az ítélet felmentő részét helyben hagyta. De tényként állapította meg, hogy vádlott az utcán talált lovat nem adta a városházán közkézre, hanem a malomház oldalához kötötte és bement a kocsmába a rossz jellemű cimborákhoz. Hivatali kötelességét ezzel hűtlenül mellőzte és okozója lett annak, hogy a lóról a kantár és a heveder csatja elveszett. Ezért a szolgálatból elbocsátásra, valamint az elveszett lószerszámok •37 árának megtérítésére ítélték. A hadházi tanács utcai verekedés során elkövetett testi sértés miatt egy vádlottat 1 heti, három vádlottat pedig 4 - 4 napi fogságra ítélt. A törvényszék azonban a cselekményt "közbotránkoztatással elkövetett hatalmaskodásnak" minősítette és ennek "terhesebb mértékéhez képest" a büntetéseket kétszeresére emelte fel. Egyúttal utasította a városi tanácsot, hogy a jövőben "hasonló esetekben a fenyítéket a ke- rületi törvényszék útján eszközölje". Ez azt jelentette, hogy az ilyen cselekmény első fokú elbírálása a kerületi törvényszék hatáskörébe tartozik. Megtörtént, hogy a bűncselekmény sértettje egyenesen a királyi biztoshoz fordult ügyének elintézése végett. így pl. F. János azt panaszolta 1824 júniusában, hogy őt két ember 1819-ben megverte, de a tanács "vérségbeli összeköttetés miatt" nem járt el velük szemben. A vizsgálat során a kerület tisztiügyészi hivatala megállapította, hogy a városi tanács 1819 november 21-én a két vádlottat testi sértés miatt 25 - 25 pálcaütésre, 20 ft sérelmi díj és 5 ft orvosi költség megfizetésére ítélte, de a büntetés végrehajtása nem történt meg s a sértett megverése óta "erős munkát" nem tud végezni. Ez utóbbi megállapításra is tekintettel, a tisztiügyész a törvényszék előtt emelt vádat a vádlottak ellen. A törvényszék azonban nem mint első fokú, hanem fellebbviteli bíróságként járt el az ügyben. 1824 december 7-én kelt ítéletében megállapította, hogy a bűncselekmény elkövetése bizonyított, a szoboszlói magisztrátus 1819-ben ítéletet is hozott, azonban ”a büntetést nem szabta a vétek arányához" s nem is hajtották végre. Ezért a vádlottakat 2-2 hónapi fogságra, két ízben végrehajtandó 80-80 pálcaütésre ítélte, 37 38 20 A hajdúkerületi büntető törvényszék,... 37 Uo.l846.Fasc.4.Y.№47. 38 Uo.l839.Fasc.4.P.№l45.
