A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)
Tanulmányok - Szilágyi Gáborné: Elképzelések a Hortobágy hasznosításáról a kultúrmérnöki hivatal iratainak tükrében (1898-1947)
101 Bereg, Ugocsa, Hajdú és Bihar megyékre terjed ki. 1945 után 8 kultúrmérnöki hivatalt szerveznek újjá, köztük a debreceni hivatalt is. A 6060/1948. számú FM. rendelet 1948. július 30-án megszünteti a kultúrmérnöki hivatalokat és feladataikat 1948 és 1951 között az Országos Vízgazdálkodási Hivatal és területi szervei, a vízgazdálkodási körzetek vették át. A 207830/1948. sz. FM rendelet kimondja, hogy a körzetek önálló jogi személyek és vízügyi kérdésekben az első fokú közigazgatási hatóság szerepét töltik be. Ezzel a rendelkezéssel a vízjogi engedélyek kiadása kikerül a vármegyék hatásköréből és ezt a feladatot ezután a vízügyi szervek látják el. 1951-től megszűnnek a vízgazdálkodási körzetek és helyükön Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatalok alakulnak. 1959- ben jönnek létre a ma is működő vízügyi igazgatóságok. A Hortobágy jövedelmezőbb hasznosítására irányuló törekvések még a XIX. századra nyúlnak vissza. Ebben az időben Debrecen szabad királyi városhoz tartozó pusztarész 42 ezer kát. hold kiterjedésű. Ehhez csatlakoznak még Nádudvar, Tiszacsege, Tiszapolgár, Hajdúböszörmény és Balmazújváros községek határrészei, amelyekkel együtt a szikes terület nagysága meghaladja a 100 ezer kát. holdat. A szikes terület mezőgazdasági szempontból legfeljebb rét-legelő művelésre alkalmas. Ezért indulnak meg a Hortobágy-puszta szikes részeinek hasznosítására, jövedelmezőbb kihasználására irányuló törekvések. A Hortobágy hasznosítását illetően egyes elképzelések öntözéses legelők létrehozásában, a Hortobágy csatornázásában látják a megoldást, mások kis- és középbérletek kialakítását szorgalmazzák. Új laky Zoltán cikkében, amelyben a Hortobágy hasznosításának problémájával foglalkozik5, ezenkívül megemlíti még a rizstermeléssel kapcsolatos próbálkozásokat. 1936-ban az Öntözési Hivatal már 300 kát. holdon foglalkozik rizstermesztéssel. A halgazdaság 1917-től folyamatosan üzemel és a haszonbérből származó bevételek jelentősen gazdagítják a város pénztárát. A működése azt bizonyítja, hogy ebben a formában még a legszikesebb területek is jövedelmezőkké válhatnak. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII 5Újlaky Zoltán: A Hortobágy hasznosításának problémái a XIX. század végén és a XX. század első felében. Műveltség és hagyomány XV-XV1. Szerk.: Gunda Béla, Debrecen, *, 341-360 p.
