A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)
Tanulmányok - Ármós Endre: Ármós Bálint emlékezete
A kielencedik részben a Református Kollégiumra 2o.ooo koronát hagyományoz azzal a rendeltetéssel, hogy a töke száz évig kamatoztassák és a kamatok évröl-évre tőkésítve legyenek. Száz év múltán a már jelentősebb összegre nőtt alapítvány kamatainak 1/lo-ed része az esetleges kamatveszteségek pótlását biztosítsa, további 1 /1 o-ed részét a szegény tanulók segélyezésére fordítsák, míg 8/1 о-ed része egyéb főiskolai célokra kerüljön felhasználásra. Végrendeletének ezt a pontját az alapító bővebben indokolja, mivel úgy érzi, hogy lesznek akik az ilyen - e korban nem szokványos módon történő - adományozást különcködésnek, szeszélyesnek vélik. Elmondja, hogy élete során mint a Kollégium gazdasági bizottságának tagja szomorúan tapasztalta, hogy bár minden évben igen szép hagyományokat és adományokat kapott a főiskola "ennek anyagi gyarapodása mégsem volt képes az iskolai úgyek fejlődéséből származó követelményekkel lépést tartani." Ennek oka szerinte azt, "hogy a hagyományok, illetőleg azok kamatai a pillanatnyi, sokszor mellőzhető vagy legalább elodázható szükségletekre azonnal felhasználtattak és e miatt sohasem gyűlhetett össze olyan tőke, s nem állott rendelkezésre olyan jövedelem, melyből nagyobb mérvű reformokat, vagy a tanügy előrehaladása által időnként igényelt nagyobbszerű változtatásokat és újításokat létesíteni lehetett volna." Ezért sokat gondokodott azon, hogy a főiskola mi módon állhatná ki a versenyt és birkózhatna meg a növekvő feladatokkal? így jutott töprengései során az adományozás ilyen módozatára. Úgy véli, hogy a Kollégiumot fennállása óta különböző célra tekintélyes összegekkel támogató adományozók közül száz évenként ha csak kettő-három akadt volna, aki tíz vagy húszezer koronát akként hagyományoz, hogy az csak hosszas tőkésítés után használható fel, akkor "ma már főiskolánk az újabb kor rohamos haladása által igényelt reformokat és újításokat is könnyen eszközölhetné..." Lelkében meg van győződve, hogy ha negyedszázadonként csak egy ilyen hozzá hasonló hagyományozó akad a Kollégium jövője, fejlődése biztosítva lesz. A végrendelet tizedik részében a főiskolai hittan hallgatók segély egyletének, valamint a jogász segély egyletnek juttat 2oo-2oo koronát. Ezenkívül elismerése kifejezéseként az iskolai magyar önképző társulatnak és a kántusnak looo-looo koronát hagyományoz alapítványként 84
