A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)
Tanulmányok - Bényei Miklós: A centralista Pesti Hírlap és Debrecen
ről1J, ezért egyedül fogalmazta a szóban forgó beszámolót. Lendületes, korrekt, átgondolt írásában világosan kifejtette, hogyan vélekedett egy gondolkodó városi polgár a rendi országgyűlés menetéről, tárgysorozatáról, eredményeiről és kudarcairól. Sajátos nézőpontra vall, hogy azonosan értékelte a király /az udvar / és a reformellenzék azon javaslatait, amelyek az ország anyagi fejlődését és az alkotmány javítását célozták; érezhető szándéka, hogy egyensúlyt teremtsen a felülről és alulról jövő indítványok között. Többször hangsúlyozta, hogy az előrehaladás csak "a legjobb fejedelem", "felséges koronás királyunk hozzájárultával" lehetséges. Ennek bizonyítékát fedezte fel a protestáns és katolikus vallás közti szabad átmenetet garantáló törvényben, valamint a magyart államnyelvvé emelő - szép szavakkal méltatott - cikkelyben is. Magától értetődik, hogy részletesebben szólt a Debrecent közvetlenül érintő és az országgyűlési tárgyalásokon nagy helyet elfoglaló kérdésről, a szabad királyi városok ügyéről. Törvénytelennek, "gúnyteljes"-nek találta, hogy a részvételre kötelezett városok a törvényhozásba ténylegesen nem folyhattak bele [együttvéve volt egy szavazatuk az alsótáblán - B.M.], holott "a1 4-ik Rend egyikét teszi azon négy oszlopnak, mellyen az alkotmány1 boltozata, mint a' nemzeti önállás' védpaizsa nyugszik." Annak örült, hogy a vármegyei követek elfogadták a városok belső rendezésére és ennélfogva egyenkénti diétái szavazatjogára vonatkozó törvénytervezetet, '"s így adatott Debreczen városának, ezen a' nemzetiség' legnagyobb gyülpontjának a' megyeivel egyforma egy egész szavazat." Keserűen állapította meg viszont, hogy a felsőtábla kilenc üzenetváltás után sem hagyta jóvá az alsótábla határozatát, mivel "azt hívé, hogy a' KK és RR. által felállított eszmék anarchiára vezetnének..." Majd hozzátette: "mellyik része csalódott, ítéljen felette a'jövendő." О szilárdan hitte, hogy a következő országgyűlésen törekvésük sikert arat, "mert a' fennálló polgári alkotmányokból csak azon rész szállhat sírba, mellynek ereiből az élet kiaszott, mi pedig életébren emeli föl fejét, a' törvény' korlátái között, azt a1 többi rész maga mellé életbe fölvenni soha és soká nem vonakodhat, 's igy következend be azon boldogító időszak, midőn a' városi követek nemes önérzettel elmondhatják, hogy ők az ipar, nemzetiség, 's polgári 19 19 Pesti Hírlap, 1845. jan. 12. 25. 57
