A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A polgári szabad bormérés Debrecenben

az i 73 1-ben alkotott borbírói utasítások, a gróf Forgách- és Geötz-féle kir. biztosságok által életbeléptetett újítások és tilalmak ellenére is,1

A múlt század harmincas éveiben - az Országszerte megindult újító jelszavakkal és mozgalmakkal párhuzamosan - különösen nagyra nőtt az elégületlenség a bormérési haszonvétel régimódjával szemben. Némelyek azért hibáztatták, mert már keveset jövedelmez a megsokasodott terhek alatt görnyedő házipénztárnak; mások e haszonvételnek a polgárság között egyenlőbb és igazságosabb elosztását követelték. Az újítás érdekében röpirat is jelent meg, névtelenül; de majd mindenki tudta, hogy a szerzője Auer András vasáros, tekintélyes eskútt polgár.

Egy küldöttség, amelynek a város házi- és hadipénztárinak megvizsgálása volt a feladata, 1833 elején a közterhek apasztása és új jövedelmi forrás megnyitása végett azt javasolta, hogy ideiglenesen, míg a megromlott pénzügyek megjavulnak, az addig házilag kezelt belső- csapszékek és vendégfogadók a bormérés jogával együtt külön-külön adassanak bérbe, polgároknak és nem másoknak. A bérlőknek pedig legyen szabad, a csapszékek kevés száma miatt, alkalmatos magánházaknál is bort méretniük; sőt, hogy a polgárság is a maga kerti és hegyi ó- és újborát jómóddal adhassa el, a szüretet követő november, december, január hónapokban minden taksa (díj) nélkül, a saját-, vagy más polgártársa házánál kimérhesse. A három hó elteltével a bort már egyedül a csapszékek bérlői áaisíthassák, akiknek szabadsága terjedjen ki a megnevezett három hónapra is. Az árendátorok minthogy idegen bort is mérhetnek, a nyereségre vett bor után öreg csebrenként (egy öreg cseber 100 icce) 20 pengő krajcár akcizát (fogyasztási adót) fizessenek, hogy mind a polgárok bora elkelhessen, mind a város illő jövedelemhez juthasson.

A városi közgyűlés többsége még mélyebbre és szélesebbrehatóan szakított a régi renddel, úgy okoskodván, hogy a bormérés jussa az adománylevelek szerint " az egyes polgárok szolgálataiért és érdemeiért adatott a polgárok közönségének, anélkül, hogy az adományleve' A bonnérésről és korcsmákról többször és több helyen írtam már. Nevezetesen: "Debrecen török uralom alatt s a város háztartása.”. „Debrecen város 1658-1682. évi számadásai.", "Debrecen élete a XVII. századeleji főbírói számadások tükrében.", továbbá "Debrecen város helyrajzi története." című részint nyomtatásban megjelent, részint kéziratban heverő munkáim foglalkoznak velők.

236