A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)

Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: A Debreceni Fazekas Ipartársulat története a levéltári források tükrében

Az elszegényedett fazekasoknak és özvegyasszonyoknak megengedték, hogy a jóval könnyebb mesterséggel, a pipakészítéssel foglalkozzanak.

A társulati tagság természetesen kötelezettségeket is jelentett. Kötelesek voltak megtartani a társulati szabályokat és az ipartörvény rendeletéit, a negyedévi üléseken és a temetéseken résztvenni. Ezenkívül pénzbeli kötelezettségeik voltak: belépési díj, negyedévi járulék fizetése, temetési költségek és helypénz fizetése. / Ugyanakkor kölcsönt is vehettek fel a társulat vagyonából kamat terhe mellett./ A céhszabályok szigorúságára utal, hogy a mesterek kötelességei közé sorolta azt is, hogy társaik munkáját a piacon /vagy háznál/ megvizsgálják, s ha rosz- szul égették, vagy vékonyra készítették, összetörjék és 4 rajnai forintra büntessék a mű készítőjét!1' Ez egyértelműen a szakma jó hírnevét szolgálta, de számos visszaélésre is lehetőséget adott. A tagsági jogok és kötelezettségek megszűnhettek kizárás, más helyre költözés, kilépés, kirekesztés, ill. halálozás esetében. Mindkét szervezet szigorúan büntette /akár kizárással is/ az erkölcstelen életmódot folytatókat, a szervezet ellen vétőket, a fizetési kötelezettséget többszöri figyelmeztetés után sem teljesítőket. Ugyanakkor a társulatba könnyebb volt visszatérni, mint a céhbe /büntetéspénz, az elmaradt évnegyedi járulékok kifizetése után és a társulati közgyűlés határozata alapján./

Ha megvizsgáljuk a céhek és a társulatok tisztviselőit, jelentős változásoknak lehetünk tanúi. Ezek a változások az egyszerűsödés irányába mutatnak. A társulat vezetősége az elnökből, alelnökből, jegyzőből és pénztárnokból állt. Teendőik élesen elhatárolódtak egymástól: az elnököt távolléte esetén helyettesítette az alelnök /a társulat képviselete, ülések összehívása, vezetése, határozatok kimondása.../ nyilvántartást vezetett a segédekről, a tanoncokról, a munkakeresetről, szerződéseket állított ki. A jegyző feladata volt a jegyzőkönyv vezetése, a pénztárnoké természetesen a pénzügyek lebonyolítása. A tisztviselőket - a céhek esetében is - szótöbbséggel választották a közgyűlésen. Az 1840. évi céhszabályzat szerint a céh irányítói voltak: az első, a második mester, * 13

esetén pénzzel is segitelték. A temetés végén még arról is gondoskodtak, hogy "temetésről hazajövőbe... csapszékbe ne mennyének..."

13 HBML. IX. 9. 2.k. 12-13.

202