A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)
Tanulmányok - Balogh István: Oklevelek Debrecen város és a nemesek viszonyához (1587-1604)
jedelmei között való megegyezés szerint Bihar vármegye a vajda birtokában fog maradni, Debrecen pedig Bihar vármegyében fekszik - hogy a királyi kúrián megjelenjenek, és az ítéletet semmiképpen ne fogadják el. így ők nem makacsságból, hanem a vajda úr miatti félelemből kényszerülnek tenni azt. Ezért kérik, hogy a debreceni mezővárosi polgárok jövőbeni megóvására tiltakozásukról pecsét alatt bírói levelet adjon. Ezért a jogos kérelemre Nagy Péter és Deák Lukács részére, általuk Debrecen mezővárosnak hajlandó a tiltakozásról - a törvény és közigazság is úgy kívánja a bizonyságlevelet kiadni. Papír, eredeti, reányomott papírpecsét. Hátán más kéztől származó írás. 1589. évben az országbíró úrtól bizonyságlevél, hogy a debreceni polgárok Lónyay Erzsébet által a királyi kúria perbe hívó nem azon, hanem a vajdai széken tartoznak megjelenni. Ugyanez magyarul 19. századi írással is. HBMLT. IV. A. 1021/b. 1 13. sz. ( Régi szám No. 93. ) 14. Eperjes, 1589. május 21. ( Regesta) Leleszi konvent jelentése Báthori István országbírónak, hogy megidézte Lónyay István Debrecen mezővárossal való kiegyezésre, vagy ha a kiegyezés nem jön létre, az országbíró előtt való megjelenésre. Az alperes Debrecen mezőváros megbízottai megjelentek, de Lónyay István nem, ezért a debreceniek kérték, az országbíró marasztalja el Lónyay Istvánt. Debrecen küldöttei nem jelentek meg az országbíró előtt az 1588. máj. 20. ítélethozatalra. Az országbíró az idézésre meg nem jelenés miatt egyenként három nehéz márkába ( 12 m. forint ) összesen pedig 600 magyar forintba marasztalta el a mezővárost. A behajtásával a káptalant bízta meg. 21
