A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: A Debreceni Fazekas Ipartársulat története a levéltári források tükrében
XXX A XIX. sz. elején lényeges változások mentek végbe Debrecen gazdasági életében. Kialakultak a tőkés termelés csirái, s az új feltételekhez a céhek már nem tudtak alkalmazkodni. Megszüntetésük törvényszerűnek bizonyult "A czéhek alakulása, szervezete, czélja teljesen megfelelt a rendiségen alapult társadalom szellemének. Minden egyes czéh nehezen megközelíthető zárt testület volt és tagjai érdekeinek kölcsönös, közös védelmére autonóm jogokat gyakorolt, éppen úgy, mint a város, amelyben működött...".4 A fejlődést gátolta azonban a mesterség megtanulásának, a mesterek közé való felvételnek5, a mesterek és legények viszonyának, a piac biztosításának igen szigorúan megszabott módja. Igen nehezen lehetett bejutni a céhbe: Debrecenben a céhek néhány kiváltságos mester védelmét szolgálták /idegenek a helybeli céhes mesterek után élvezhettek némi jogokat/, s "...a céhrendszer hatása abban nyilvánult meg, hogy csak ritka esetben sikerült még kiválóan tehetséges egyéneknek is az iparosok nagy tömegéből kiemelkedni s jelentékeny vagyonra szert tenni..."6 A korábban nagy számmal dolgozó céhek fokozatosan vesztették el jelentőségüket, s a XIX. sz. közepétől általánosan megindult a hanyatlás. Az ipar süllyedésén, s a kézműiparo- sok szorongatott helyzetén kívánt enyhíteni az 1872. évi VIII. te. Az 1872 évi új ipartörvény felosztotta a céheket, egyidejűleg kimondta az iparszabadságot. Elősegítette a további differenciálódást, s megteremtette a manufakturális termelés erőteljesebb kibontakozásának lehetőségét. Az 1872. évi VIII. te. fogadtatása azonban nem volt ilyen pozitív. Nem lehetett az, hiszen a törvényt nem készítették elő szakszerűen, a szövegezése pontatlan volt, sok félreértésre adott lehetőséget. 4 Zoltai Lajos: Debrecen ipara és kereskedelme a XVIII. sz. elejéig. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XIII. Db. 1986. 171. Közli: Radios Kálmán. 5 A mesterréválás egyik feltétele a mesterremek készítése volt, amely állt: egy-egy 16 ilzés öreg korsóból, és egy kétfülű fazékból, egy boroskorsóból, egy cipós és egy parasztkályhából. Mig ezek készültek a két látómesternek tisztességes étel s mellé 1-1 pint bor és 8 garast érő dio-perec dukált borkorcsolyának. - Zoltai Lajos: Debrecen ipara és kereskedelme a XVIII. sz. elejéig. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XIII. Db. 1986. 176. Közli: Radics Kálmán 6 Király Ferenc: Ipar, kereskedelem, forgalom. Dr. Zelizy Dániel (szerk ): Debrecen szent királyi város egyetemes leírása. Db. 1882. 695. 198
