A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)

Tanulmányok - Ölveti Gábor: Közegészségügyi és közművek a XIX. század végi Debrecenben

gek növelésére.

27

Utcaseprés és szemétszállítás

Az állattartás a múlt században a lakosság megélhetésének egyik alapvető forrása. A nagyszámú állatsereg, főleg a sertések mindennapos hajtása nehezítette a belváros tisztántartását. Ezért a tanács 1872 augusztus 1-e után büntetés terhe alatt tiltotta a "csapatos" sertések benntartását. A kapitányi hivatal a városon kívül, a majorsági földek szélében jelölte ki a tartási helyet

1872 februárjában Tormay Béla a helyi gazdasági egyesület alelnö- ke észrevételezte, hogy a városban tartott sok barom után megmaradó trágyát a lakosság szemétként kezeli és hajnalban a fáért járó szekerekről túrják le az utakra és közhelyekre. "Lesz idő - különösen a város keleti és északi oldalán a homok területeken - hogy azt is szívesen elővennénk, mit most elfecsérelünk, jobban mondva ázsiai nem bánom érzéssel nézzük, hogy elfecséreltették, rontván utainkat és csorbát ütvén a város közegészségi állapotján." A közgyűlés március 18-án közölte az egyesülettel, hogy a trágyalerakodó helyeket kijelölték, jelzőtáblákkal ellátták és ismertek a lakosság körében, A kapitányi hivatal pedig szigorúan bünteti azokat, akik az utcákon szórják le a trágyát * 28 29 30

Hiába volt azonban kijelölve a szemétlerakó helye, használatuk nem általános. Erről tanúskodik a Varga kerti szőlősgazdák panaszos beadványa, amelyben a kertek délnyugati oldalán elterülő, a tiltások ellenére szemétlerakónak használt puszta földről számolnak be. A panaszos írásból kiderül, hogy a terület ilyen célú felhasználása tiltott, hiszen "... utasítva lévén a polgárság, hogy a hídon túl, a tócós kert innenső oldala mellett kijelölt helyre szállítsa a ganéjt és szemetet."1(1

:: U.o. 61.cl. 1283/1882.

28 U.o. 1 d. 4938/1872

29 U.o. 1 d. 1748/1872.

30 U.o. 5.cl. 1278/1873.

128