A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)

Tanulmányok - Ölveti Gábor: Közegészségügyi és közművek a XIX. század végi Debrecenben

na, az emésztőgödrök, illemhelyek és a kutak állapota.

Út, járda és vasút

A XIX. század második felében Debrecenben elvégzett útépítések komoly anyagi áldozatok árán, de jelentősen javították a közlekedést, s ezáltal az ipari és kereskedelmi fejlődés egyik meghatározó tényezőjévé váltak. Nemcsak változott ezáltal az utcák képe, de kulturáltabb és egészségesebb környezetet biztosítottak az ott élő polgároknak.

Az állandó burkolatú utak létrejötte hosszú évtizedek emberi küzdelmének az eredménye. A XIX. század elején Debrecenben földutak voltak, ezért a városban közlekedőknek legnagyobb gondot a talaj homokos-agyagos jellege miatt a sár okozta. Az út melletti laza talajú vizesárkokat, ^melyek az eső- és szennyvíz levezetésére szolgáltak állandóan javítani kellett.

Miután a város óriási kiterjedésű erdővel rendelkezett, kézenfekvő volt a tölgyfából készült gyalogjárdák, az átjárást biztosító gerendahi- dak alkalmazása. A kocsiutak mélyedéseibe esős időben gallyat szórtak. A fa azonban közismerten nem időtálló, ezért előbb-utóbb gondoskodni kellett kemény burkoló anyagokról. Holland példa alapján gyártani kezdték Debrecenben a kongó téglát és először 1846-ban ezzel burkolták a Sánta-közt.1

A kísérleti kezdeményezés félbemaradt, sőt 1857-ben I. Ferenc József és Erzsébet királynő debreceni látogatásakor a Piac utcát a Nagy- és Kistemplom között 4 l/2-öl szélességben, 16 cm magasságú fahengerekkel rakták ki.3 4 Az elkorhadt fautat 1863-ban fel kellett bontani és helyébe kőburkolatot raktak le. Ekkor már javában üzemelt a Pest és Debrecen között közlekedő gőzvonat, amely lehetővé tette a kőbányák termékeinek, az útépítéshez szükséges formált és zúzott kőanyag gazdaságos szállítását.

3 Sápi Lajos: Debrecen település és építéstörténete. Debrecen. 1972. 56. Sánta-köz a mai Szent Anna utca főutca felőli része.

4 Magyar városok fejlődése. I. Debrecen sz.kir. város. Szerk.: Csobán Endre. Bp. 1931. 372. / Az. öl hosszmérték, kb. 1.9 méter.

120