A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: Közegészségügyi és közművek a XIX. század végi Debrecenben
KÖZEGÉSZSÉGÜGY ÉS KÖZMŰVEK A XIX. SZÁZAD VÉGI DEBRECENBEN Ölveti Gábor A tanulmány levéltári kutatás alapján arra a kérdésre keres választ, hogy a XIX. század végi Debrecenben milyen irányban változtak a közmüvek és ezzel összefüggésben a közegészségügy feltételrendszere. Betegség és járvány Az alföldi síkvidéken fekvő Debrecen földrajzi helyzeténél fogva erőteljes hőmérséklet-ingadozásnak van kitéve. Ennek következtében gyakori a légutak hurutos és lobos megbetegedése. A járványos légzőszervi bántalmak esetében nemcsak a város köztisztasága, de az azzal összefüggő levegőszennyezettség is jelentősen befolyásoló tényező. Korszakunkban különösen a csecsemők körében pusztító betegség a gyomor és bélhurut, de kisebb mértékben a vérhas is szoros összefüggésben áll a talaj szennyezettségével, az ivóvíz fertőzöttségével. Ennél a betegségtípusnál jellemző, hogy elsősorban a nyári hónapokban támadja meg a gyengébb emberi szervezetet. A XIX. századi Debrecenben a legveszélyesebb járványos betegség a hólyagos himlő, a vörheny, a kanyaró és a hagymáz. A kolera behurcolt betegség, elterjedését nagyban befolyásolják a helyi köztisztasági és közegészségügyi körülmények. Enyhe lefolyású a gyakori és járványossá fajuló váltóláz, melynek okozója többek között a fertőző állóvizek és pocsolyák lég- szennyező hatása. A felsorolt betegségtípusok kialakulásában, amelyek Debrecen társadalmának korabeli betegségei, a város földrajzi és éghajlati viszonyai, az életkörülmények és a lakosság kulturáltsági szintje a meghatározó. A levegő, a talaj és a víz szennyezettségi szintjének vizsgálatánál pedig elkerülhetetlen a városi közmüvek alakulásának elemzése, hiszen kapcsolata a közegészségüggyel nyilvánvaló. A kérdés az, hogy a közvé117
