A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Az elemi iskolai képzés néhány sajátossága a Debreceni Református Kollégiumban, különös tekintettel a szokató iskolára
Fentiekből adódóan a szoktató iskola (osztály) feladata, hogy a gyermekeket a későbbi iskolai munkára felkészítse s a rendszeres oktatásban való részvételre képesssé tegye. A szoktatás a pedagógiai lexikon meghatározása szerint: „a készségek nevelése. A szoktatás a pedagógiai egész területén nem egyéb, mint automatizmusok meggyökereztetése.”25 A szó teljes értelmében oktatásról ebben az osztályban még nem beszélhetünk, de a cél mégis a gyermekek figyelmének, felfogó képességének és emlékezetének fejlesztése, de nem a népiskolai tárgyak módszeres tanítása által, hanem szórakoztató, tanulságos beszélgetések keretében. Maguk a szoktató iskola tanítói sem beszélnek egyértelműen tanításról. Közvizsgára készített jelentésükben a vizsgaanyag felsorolásakor így szólnak: „a Szoktató Iskola növendékei a következő tudományokat tanulták. .. a következő tárgyakkal foglalatoskodtak, ... a következő tudományokból próbálják magokat megvizsgáltatni, ... a növendékek tanulmányai... a gyermekek előme- nete” stb. A vallásos nevelés már a szoktató osztályban megkezdődött. A „Kis gyermekek ész-vallása” című könyv alapján az Isten létéről és a világ teremtéséről folytattak beszélgetést. A vallásos érzés ébresztése néhány zsoltár, dicséret és könnyen érthető vers értelmezésével és megtanulásával kezdődött. Az iskolai könyörgések közül a tanulás előtti és tanulás utáni, az evés előtti és utáni, a reggeli és esteli, valamint az úri imádságot tanulták. Hajdú Lajos tanító mindezeket így fogalmazta meg „Az Isten ismeretére vezéreltettek a természeti dolgok szemlélése által beszélgetve.” A természetrajzi ismeretek keretében elsősorban a környezetükben előforduló legismertebb állatokkal: kutya, macska, tyúk, lúd, ruca, pulyka, ló, tehén, juh, disznó, veréb, fecske, varjú, szarka, gólya — ismerkedtek. Ezeknek hasznáról, eledeléről beszélgettek. Böszörményi Pál óráin az 1847/48-as tanévben „felfogásukhoz mért rövid egészségtudomány’’ is sze- szerepelt. Ennek keretében eledelükről, italukról, lakhelyükről, ruházatukról esett szó. Több tanító illedelemtanra is megtanította növendékeit „a Növelés Tanár rövid kézirata szerint” (Zákány József munkájáról van szó — MZné) A következő magatartásformákról esett szó: állás, ülés, járás, test és ruha tisztasága, rend és szép magaviselet iskolában és otthon. A szemléltető tanításhoz bőséggel kínált anyagot a gyermek környezete. Ilyen az iskolaszoba és minden ami benne van. Fülöp Lajos és Sáfrány Lajos tanítóknál a szemléltető tanítás keretében az iskolaszoba s a benne lévő tárgyak megismertetése szerepelt. Egyes tárgyak részei, anyagai alakja, színe, terjedelme, ezeknek összehasonlítása, az iskola célja, tanító, tanuló, tanítvány, tanulótársak meghatározása, az iskolában lévő taneszközök s más tanuláshoz szükséges tárgyak számbavétele; látás, hallás, beszélés, mint ismeretszerző eszközök: az emberi test részeinek megnevezése. Az írás és olvasás tanításában és mértékében nem volt egyöntetűség. A következőket olvashatjuk: 1838-ban „gyakoroltattak a betűk ismeretében, szótagolásban, olvasásban” 1841-ben „az olvasásban és porba való írásba (kiemelés tőlem — MZné) „Vonalaknak, betűknek és egytagú szók25 Magyar Pedagógiai Lexikon. Fináczy Етпб és Kornis Gyula közreműködésével Szerk.: Kemény Ferenc Bp. 1933. I. 145. old. 51
