A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Kossuth Lajos Pesti Hírlapja és Debrecen
oldást abban látta, hogy a polgárjogot kössék jövedelmi cenzushoz (az adófizetés bizonyos mértékéhez), tehát a nemesek és a honoráciorok csak akkor részesüljenek e jogban, ha besorolhatók a törvény által megállapított kategóriákba.69 Kossuth cikkére Vámosy Károly válaszolt. Megmagyarázta a kifogásolt mondatot; elsősorban a „polgár” és a „házbirtokos” kifejezések helyi értelmezését vázolta.59 60 61 Megnyugtatta az újság szerkesztőjét: ők sem óhajtják a nemesség lumpen elemeit a polgárság soraiba bevenni, sőt egyáltalán nem kívánják a kapukat tágra nyitni81, hiszen szerintük is a városi terhek viselése lenne a polgárjog igazi feltétele. Mérlegelniük kellett azonban, hogy a nemesi adómentesség egyelőre fennáll, ugyanakkor a rájuk is kiterjedő territoriális bíráskodás kivívását nagyon fontosnak érzik. Hivatkozott arra is, hogy a választhatóságot (tisztségre, diétái követségre) kvalifikációhoz kötnék, országgyűlési határozattal, azaz a nemesek egy része sem volna jelölhető. Védelmébe vette a testületi igazgatás elvét is. Kossuth az apróbetűs észrevételeiben leszögezte: a választói és választóhatósági képesség elkülönítése „igen alkotmányszerűtlen.” A testületi végrehajtás gondolatával sem tudott megbarátkozni, mert — ismételte — „testület és felelősség össze nem egyezhető két fogalom.”62 Miután az országgyűlés május közepén megnyílt, a polémia félbeszakadt. A szabad királyi városok reformjáról a diétán folyt tovább a vita.®3 A Pesti Hírlap helyszíni tudósítói, Vahot Imre és Tóth Lőrinc04 folyamatosan és kimerítően beszámoltak a követi és a főrendi tábla tanácskozásairól, de — mivel ezt a cenzúra nem engedte — a hozzászólók nevének említése nélkül. Debrecenről többször is írtak, gyakran rövidítéssel (D.) jelölve vagy körülírva (pl. „egy alföldi város”).65 A városi törvényjavaslat hosszas, hónapokig elnyúló vitájában Debrecennel kapcsolatban két mozzanatot emelt ki az újság. T. L., azaz Tóth Lőrinc az alsótábla 1844. február 6-án megtartott országos, ún. hivatalos üléséről szólva részletesen elmondta, hogyan fogadták a város egyik indítványát. Ennek lényege az volt, hogy a városoknak a közelükben fekvő puszták és nemesi birtokok felett rendőri és büntető hatóságuk legyen. Az újságíró ismertette az indoklást is, akárcsak a megyék — elsősorban a szomszédos Szabolcs — elutasító, itt-ott ingerült reagálásait. Némelyik 59 Városi polgárjog és honoráciorok. = Pesti Hírlap, 1843. márc. 26. 201—202. p. Kossuthnak a városi kérdéssel ^kapcsolatos nézeteiről ld. Kosáry D. i. m. 692. p., Szabad Gy. i. m. 77—78., 82. p. 60 A korabeli debreceni polgárjogról: Komoróczy Gy. i. m. 81—83. p., Rácz István: A debreceni cívisvagyon. Bp. 1989. 15—17. p. 61 A városvezetés kb. 600-re becsülte a polgárjogban részesíthetők számát; ld. Komoróczy Gy. i. m. 193. p. 02 Pesti Hírlap, 1843. ápr. 16. 255. p., máj. 4. 296. p. — Kossuth megjegyzései: 1843. máj. 4. 296. p. 63 A tanácskozásokról ld. Bánk Ernő: A szabad királyi városok kérdése az 1843—44. országgyűlésen. Bp. 1914., Csizmadia Andor: A magyar városi jog. Kolozsvár, 1941. 139—165. p. 64 Vahot Imre megbízatásáról: Kosáry D. i. m. 673. p. Tóth Lőrinc tudósítói munkájáról: Szinnyei J. i. m. 14. köt. Bp. 1914. 420. has. 65 Pl. Pesti Hírlap, 1843. jún. 8. 382. p., okt. 15. 702. p., okt. 19 712. p., okt. 26. 729. p., 1844. máj. 2. 292. p. 82
