A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Kossuth Lajos Pesti Hírlapja és Debrecen
a teljes szövegét publikálta.50 A vele egyidőben közölt, szintén Debrecenből származó indoklásról viszont csak egy-két utalás olvasható a történeti munkában. A tartalomból következtetve e kommentárt a javaslatot kimunkáló választmány valamelyik tagja írta; a cikk végén látható —о— jel megengedi a feltételezést, hogy Vámosy Károly főjegyző51, esetleg Komlóssy László tiszti ügyész — akit áprilisban Nagy Sándor szenátorral együtt országgyűlési követnek választottak — lehetett a szerző.52 Bevezetésként szólt a bizottsági jelentés születéséről. Hangsúlyozta: a szabad királyi városok tarthatatlan országgyűlési helyzete — mármint, hogy együttesen rendelkeztek egy szavazattal — az alkotmányos, képviseleti eszmék fejlődése és a városok megmerevedett belső struktúrája közötti ellentmondás következménye. Változtatni kell tehát a városok igazgatási-irányítási rendjén és a követek választásának, utasításának módján. De ez, vagyis az újfajta szabályozás csakis törvény útján — azaz nem királyi rendelettel — vihető végbe. A szerkesztőhöz címzett levél formáját felöltő közlemény szerzője ezután tömören és pontosan összefoglalta a munkálat főbb elveit: „Indulási pontunk az, mit ön is javaslóit, t. i. hogy a’ kir. városok szerkezete a’ megyeihez assimiláltassék; ’s hogy ezen assimilálás képviseleti rendszerre alapíttassék: az ön által indítványozott polgárgyűlések eszméjét tehát Debreczen városa elfogadá [...]; a’ különbség csak az, hogy ön a’ követeket directe az egész polgárság által, városunk pedig őket is a’ képviselők gyűlése által kívánja választani. Egyébiránt a’ nm. udvari kamarátóli függést megszüntetni, pereink felsőbb ’s legfelsőbb ítélőszékeül a’ kir. curiát rendelni, az örökös tisztség- viselőséget eltörölni, minden 6 évben tisztválasztást tartani, a’ tisztviselőknél pedig a’ törvényes ügyeket a’ többiektől elválasztani kívánjuk.”53 Az idézet — és még inkább a választmányi javaslat — egyértelműen bizonyítja: a debreceni városvezetés az alapkérdésben, a változtatás szükségességében egyetértett ugyan a nemesi reformellenzékkel, de a módozatokat illetően számos ponton eltérő nézeteket vallott. A debreceni szenátorok és hivatalnokok nem akartak kiszakadni a fejlődés áramlatából, ám szerették volna megőrizni helyi kiváltságaikat, korábbi hatalmukat is. Ezért ellenezték a közvetlen szavazást, ezért kötötték volna a választhatóságot vagyoni feltételhez. A városban élő nemeseknek sem a kossuthi jogkiterjesztési koncepció jegyében adnák meg a polgárjogot, hanem azért, hogy őket a helyhatósági bíráskodás alá vonhassák.54 Balogh István ta- találóan jellemezte ezt a magatartást „óvatos konzervatívizmus”-ként, amely jó néhány elemében a kormányzat véleményéhez közelített.55 50 Komoróczy Gy. i. m. 337—340. p., Debreceni várospolitika 1825—1848. Országgyűlési utasítások, tudósítások. Szerk.: Gazdag István. Debrecen, 1989. 73—84. p. 51 Komoróczy György is rá gondolt: i. m. 199. p. A bizottság tagjait ugyancsak 6 sorolta fel: uo. 337. p. 52 Az április 20-án lezajlott követválasztás hírét közölte a Pesti Hírlap is: 1843. ápr. 30. 283. p. — Komlóssy Lászlót (1801—1855) 1844. május 8-án szenátornak és városi kapitánynak is megválasztották. Pályájáról Id. Balogh I. i. m. 32—33. p.,! Szinnyei J. i. m. 6. köt. Bp. 1899. 862—863. has. 53 Pesti Hírlap, 1843. febr. 23. 124. p. A város politikai és igazgatási szervezetéről részletes ismertetés olvasható: Komoróczy Gy. i. m. 187—260. p. 54 Az utóbbiakról: Pesti Hírlap, 1843. febr. 23. 127. p. 55 Balogh I. i. m. 31. és 34. p. 80
