A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Rácz István: A Debreceni Református Kollégium professzorai
,iem Basire Izsák számára évi 1000 imperiális tallért biztosított, ami magyar pénzre átszámítva 1500 forintnak felelt meg s tízszerese volt az itthoni professzorok fizetésének. A debreceni kollégium ilyen pénzügyi terheket nem tudott vállalni. A pénzügyi lehetőségek szűkössége választ ad arra a sokszor felvetett kérdésre is, hogy az egykorúnk a debreceni kollégiumot miért nem fejlesztették tovább protestáns egyetemmé. A ptofesszorválasztás szempontjai Az iskola egyházi és világi irányítói nagy gondot fordítottak a professzorok kiválasztására. Eleitől egyöntetűen vallották, hogy a professzorok választásánál „főképpen a Tudományra, az Oskola hasznára és előmenetelére” kell ügyelni, „tudván, hogy az Oskola és Tudományok betsü- lete egyedül a tanároktól függ”, mert a professzor jó híréről-nevéről hárul tisztesség és becsület az általuk tanított tudományra is.17 A debreceni kollégium professzorait századokon át, egészen 1790-ig, Debrecen város és a debreceni egyházközség elöljárósága választotta.1* A kettő, miután Debrecen 1693-ig egyvallású, de később is csaknem az maradt, lényegében egybeesett. Az 1657. évi iskolai törvény szerint a professzorok a városi magisztrátusnak, a kegyuraknak, az egyházmegye esperesének, a debreceni egyházközség lelkészeinek tartoztak engedelmességgel. Valójában az 1704. évi törvény is ezt az elvárást fogalmazta meg, melyet a város főbírája, tisztikara, kommunitása adott ki és erősített meg, az iskola tanárainak a meghallgatása után.19 JSnnek az eljárásnak kettős magyarázatát adhatjuk. Egyik oka mindenképpen az volt, hogy a professzorok a XVIII. század végéig valamennyien felavatott lelkészek, s tagjai lettek a debreceni egyházmegyei gyülekezet karának. Gyakran teljesítettek egyházi szolgálatokat is. Az 1796. évi iskolai törvény külön cikkelyben kötelezte erre őket: „Azok a professzorok, akik a szent szolgálatra fel vannak avatva, kötelesek a debreceni gyülekezetnek a szentségek kiszolgáltatásában igazoltan akadályozott szolgáit régi szokás szerint helyettesíteni, vagy kisegíteni.”20 Másik indokként arra utalhatunk, hogy a kollégium fenntartásában Debrecen város és a Debreceni Egyházközség oroszlánrészt vállalt. A patrónusok tehát természetesnek vették, hogy a tisztségviselők kiválasztásának a jogát is gyakorolhatják. A professzorok választásában jelentős fordulat 1790-től következett be. Ettől fogva ez a jog az egyházkerület kezébe került. Az 1792. évi iskolai törvény szerint — amit az 1796. évi szószerint átvett21 — az eljárás úgy változott, hogy a „professzorok üresedésben lévő állásaira, a teológia élére a négy püspökség mindegyike jelöl, a többi professzori állásra pedig a Tiszántúli püspökség jelöl négy alkalmas férfit, akik kö17 Uo. 18 A professzorválasztások rendjéről jó összefoglalást nyújt Tóth Sámuel: Tanárválasztások 1790—1895. Kézirat. TtREL. I. 1. p. 3. 19 Balogh Ferenc: i. m. (Adattár) 233—234. 1. 20 A törvény szövegét latinul és magyar fordításban közli Nagy Sándor: A Debreceni Református Kollégium története. Hajdúhadház, 1933. 21 Nagy Sándor: i. m. (1933) 340. 1. t 27
