A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Zoltai Lajos munkáiból - Sípos Ferenc: A Sípos családnév kialakulása
„A magyaroknak tábori muzsikája úgy látszik eleintén a régi vándor nemzetek szokása szerént csak kürtölésből és sípolásból állott.” „Napkeleti régi szokás volt az is, hogy a hadi sereg osztályai előtt egyes Tárogató síposok fújták a nemzeti nótákat s avval tüzelték, heviték a Magyar vért. lllyen sípost lehetett még látni s hallani az 1790-i Orszázgyü- lésen, a vett tudósítások szerént, Szabolcs vármegye bandériuma előtt.” „A nagy Török muzsika csak nemrégen hazatott be a szokott sípolás helyébe. — 1799-ben a Magyar tábornak dobosai, sípossal s trombitásai 756 személyből állának.” ”A Tárogató, Török vagy Rákóczi-síp, régi magyar nemzeti eszköz, melly mind polgári, mind tábori életre a két hazában egyaránt használtatott. Hasonlított a Clarinetthez, de igen lármás, visító volt. E lehetett ama Tibia, mellyet Bél Mátyás Calan. Att. C. 24. sub g. a magyarok régi kedvelt eszközének nevez. Említi a tibiát Cuspinianus is: De Congressu Maximii. §. 4. sat.” „Hogy a régi Magyar Nemesek Tárogató-síp (Kriegsflöte) által szóllí- tattak fel a közönséges személyes felkelésre, bizonyítja Piringer (Ung. Banderien. II. Th. 388. Bl.).”10 Mátray Gábor másik tanulmánya — címe: A magyar zene és a magyar cigányok zenéje — 1854-ben jelent meg először. Most is az 1984-es, kötetbe gyújtott kiadásból idézünk: ”A magyarok sajátos első hangszerei voltak: a pásztorsíp, pásztorkürt, duda és tárogató.” ”A tárogató-síp sokban hasonlított a mostani oboához. Éles és messzire elható hangú volt s egyike lehetett a legrégibb magyar hangszereknek. Állítólag régente a magyar hadsereg egybegyűjtése, táborozása s díszmenetek alkalmával fúvatott. —Egyes csapatok élén még az 1809-ben fölkelt nemesek seregében is használtatott. Itt-ott még csak egyes példány látható magánkezeknél. Folyó évi októberben egy ily példány a magyar nemzeti múzeumnak is ajándékoztatott.”11 12 A Mátray Gábor által elmondottakat fontos mozzanattal egészíti ki Falvy Zoltán: ”a tárogató .. . mind a XIX. században, mind a XX. században több változáson ment át. A hangszer formája és jellege a XIX. század hazafias, lelkes kuruc reneszánszában teljesen megváltozott: az erős hangú (kettős nyelvsíp) katonai hangszerből érzelmes hangú klarinét lett.”a 2. Síposok Látszólag könnyű a helyzetünk: síposok azok, akik megszólaltatják a sípot. De tekinthetjük-e síposnak az istállósköi barlang síptulajdonosát?! Aligha. Neki mágikus, vadászati varázslathoz kellett ez az eszköz! Ö varázsló volt. És az avar kori lovasok?! Madárcsali sípjaik arról árulkodnak, hogy ők vadászok, pontosabban madarászok lehettek. A IX-X. századi emberfejes sípot sámánok használták. A sámánok, táltosok az égiekkel tartották a kapcsolatot, lóáldozatot mutattak be, a 10 Mátray Gábor: A Muzsikának Közönséges Története és egyéb írások. Budapest, 1984. 131., 132., 142., 181. о 11 Uo. 305., 306—307. o. 12 Falvy Zoltán: A magyar zene története. Budapest, 1987. 85. o. . 175
